„Engem a szeretet motivál”

Tavaly ünnepelte tízéves évfordulóját a Lábatlani Nagycsaládosok Egyesülete. Sterczer Lívia elnökkel arról beszélgettünk, mennyit változott az évek alatt a fiatal családok élete, s hogy számára még mindig az a legnagyobb eredmény, ha programjaikkal örömet szerezhetnek a gyerekeknek.

Hogy szebbek legyenek a családi együttlétek

Tíz alapító családdal indult tizenegy évvel ezelőtt a Lábatlani Nagycsaládosok Egyesülete, amely jelenleg 138 tagot számlál – 54 szülőt és 84 gyermeket. Egy hétezer fős városban ez szép teljesítmény, annál is inkább, hiszen csak a tavalyi évben nyolc új tagcsalád csatlakozott a kezdeményezéshez és szerencsére ez minden évben így van – tudjuk meg az egyesület alapítójától, elnökétől. Sterczer Lívia azt is elárulja, lemorzsolódás főleg azok részéről tapasztalható, akiknek felnőttek a gyermekei, ez évente három-négy családot jelent.

Az egyesület fő célja, vagy ha úgy tetszik, „profilja” a családi együttlétek hatékonyabbá, szebbé tétele, ezért számos családi programot, rendezvényt tartanak, sokszor a város vezetésével, a városban található szervezetekkel szövetkezve. Ezek főleg kulturális, szabadidős foglalkozások, amelyek nem csupán a családosok/nagycsaládosok számára látogathatóak.

Szociális segítségnyújtás

A másik jelentős terület a szociális segítségnyújtás és tanácsadás, ebben sokat segít a Magyar Élelmiszerbankkal illetve a Nagycsaládosok Országos Egyesületével ápolt szoros kapcsolat. Előbbi szervezet egész évben juttat a lábatlani rászorulók részére élelmiszeradományokat, amelyeket az egyesület oszt szét a családok között. Itt főleg tartós élelmiszerekről van szó, de az is előfordult már, hogy joghurtért, pelenkáért vagy gyógyszerért autóztak Győrbe a Lábatlani Nagycsaládosok önkéntes segítői.

Ha valamilyen egyéb segítségnyújtást igényel valamelyik család, segíthetnek az anyaszervezet által kínált brosúrák, de az is előfordul, hogy a helyi egyesület tanácsadói, szociális végzettségű önkéntesei „vetik be” magukat. Meglátogatják beteg, munkanélküli tagtársaikat, segítenek eligazodni a jogszabályok útvesztőiben, vagy éppen ajándékcsomagot visznek egy új jövevény érkezésekor. Sterczer Líviától azt is megtudjuk, hogy ma már nem kritérium a nagycsaládos lét: vannak egy-két gyermekes tagok, de természetesen előfordul öt-hatgyermekes család is az egyesület sorai között.

Játék-ruha akció

Egész évben elérhető az egyesület úgynevezett játék-ruha akciója, melynek keretében feleslegessé vált darabokkal lehet megörvendeztetni egymást és segíteni a családi költségvetés lefaragását. A programok tarkaságát mutatja még az új családok beilleszkedését segítendő közös bográcsozás, valamint az idei gyereknap, amit több civil szervezettel összefogva rendeztek meg rengeteg izgalmas programmal, főként kézműves-foglalkozásokkal. Ezen kívül minden évben tart az egyesület egy nagy, közös kirándulást. Ez rendszerint egy kulturális és egy szabadidős programból tevődik össze: idén a Parlamentet és a budapesti Állatkertet látogatja meg a lelkes csapat.

A Varázskönyv

Külön büszkesége a Lábatlaniaknak az az öt évvel ezelőtt megjelent mesekönyv, amely itteni kisgyermekek meséivel és rajzaival készült el, helyi intézmények támogatásával. A Varázskönyv egy pályázat keretében jött létre, ami nagy szó, mert manapság egyre nehezebb ilyen jellegű támogatást elnyerni. Régen volt, hogy 26 gyereket tudtak levinni nyaralni a Balatonra, és öt-hat család nyaralását tették lehetővé. Ma ez sokkal nehézkesebb, tavalyelőtt mindössze két családnak tudtak segíteni – sorolja az egyesület elnöke, majd hozzáteszi, hogy ez a mesekönyv, egy fennmaradó érték, hiszen a kilenc díjnyertes mese és tizenhét meseszép illusztráció öröké megmarad a helyi könyvtár és óvoda könyvespolcain.

„Lógott ugyan a nyelvünk, de csodálatos volt!”

Sterczer Lívia szerint egyébként az ő korosztálya, a mai ötvenesek sokkal aktívabbak voltak egykor, mint a mostani fiatalok. Mint mondja, ők még rengeteg közös túrát szerveztek, sziklamászással, 28 kilométeres gyaloglással, pici gyerekekkel. „Lógott ugyan a nyelvünk, de csodálatos volt!” Manapság – ha azt szeretnénk, hogy mindenki szívesen jöjjön – inkább helyben szervezünk rövidebb, három-négy kilométeres programokat – mondja, majd megnyugtatásul hozzáteszi, hogy csupán a komolyabb fizikai teljesítményt igénylő események miatt húzzák a szájukat a fiatalok, más programokra minden további nélkül vevők. Azt látni egyébként, hogy a napjainkban tapasztalt nagy szegénység arra készteti a családosokat, hogy újra közösséget keressenek maguknak, és ez bíztató, hiszen a közösség mindenkit ösztönöz, jót tesz a felnőtteknek, de a gyermekeknek is. Az elnök egyébként is optimista, nem aggódik az egyesület utánpótlásáért, az új munkatársak véleménye szerint helyesek, aktívak, és ami a legfontosabb, folytatni szeretnék a hagyományokat.

Engem a szeretet motivál

S hogy mi az, ami miatt Sterczer Lívia már több mint tíz éve beleszeretett ebbe a nem mindig egyszerű, időigényes társadalmi munkába, amelyet mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végez? Mint mondja, számára a gyermekek öröme a motiváció, hogy nekik tud valamilyen szép dolgot átadni. „Ha valaki egy program után visszahív, hogy megköszönje a szép napot, az minden fáradságot megér” – meséli, majd hozzáteszi, hogy saját gyermekei öröme is sokat nyom a latban, hiszen nekik, velük együtt tervezték a programokat. Talán az sem véletlen, hogy ők is mindig nagy örömmel vállaltak részt a szervezésben…

„A gyermekeim már nagyok, de a mai napig rengeteg szeretetet kapok tőlük. Szép dolog nagycsaládban élni. Engem a szeretet motivál, és a gyermekek öröme”.