Erőszak a szülőszobában

A hozzáállás, ahogy vajúdó nőkkel bánnak gyakran annyira zaklató jellegű, degradáló és erőszakos, hogy sokan a "szülési megerőszakolás" kifejezést használják e tapasztalatuk leírására. Nemrég több blog is megjelent arról, vajon oguk van-e ezzel a terminussal élni a nőknek traumatikus szülésélményeikkel kapcsolatban? E cikkek között számos olyan véleményt találunk, amelyek ugyan elismerik, hogy a nőknek joguk van felháborodni egy negatív szülésélmény okán, de nem használhatják a “megerőszakolás” kifejezést ezzel kapcsolatban.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 28. Gyarmati Orsolya

A hozzáállás, ahogy vajúdó nőkkel bánnak gyakran annyira zaklató jellegű, degradáló és erőszakos, hogy sokan a “szülési megerőszakolás” kifejezést használják e tapasztalatuk leírására. Nemrég több blog is megjelent arról, vajon joguk van-e ezzel a terminussal élni a nőknek traumatikus szülésélményeikkel kapcsolatban? E cikkek között számos olyan véleményt találunk, amelyek ugyan elismerik, hogy a nőknek joguk van felháborodni egy negatív szülésélmény okán, de nem használhatják a “megerőszakolás” kifejezést ezzel kapcsolatban.


Az igazán nagy probléma a témával kapcsolatban az, hogy nincsenek olyan szavak, amelyek hatásosan leírhatnának egy traumatikus szülést. A szülési trauma kifejezés általában inkább az anya érzelmi reakcióira vonatkozik, illetve a baba szülés során átélt élményeire. Így aztán egy nő nem mondhatja azt, hogy egyszerűen szülési traumája volt: pontosítania kell, hogy érzelmileg volt számára nehéz a szülés, vagy szülés utáni depresszióról beszél-e, ráadásul sokan nem is értik, mitől van bármiféle problémája, ha egyszer egészséges babának adott életet.

Trauma vs erőszak

A szülési trauma és a szülési megerőszakolás között az a különbség, hogy egy nő úgy is elszenvedhet szülési traumát, hogy átélné a szülési megerőszakolást. Utóbbi egészen pontosan azt jelenti, hogy a szülés során az orvos visszaél helyzetével és olyasvalamibe kényszeríti a vajúdó nőt, amit az anya kiszolgáltatott helyzete miatt nincs módja visszautasítani. Az orvos feltehetően manupuláció, vagy egyfajta erőszakos viselkedés által hajtja végre saját akaratát. Gyakran fordul elő például, hogy az orvos azt állítja, az adott beavatkozás a baba egészségének érdekében történik, később azonban kiderül, hogy a procedúra orvosi szükségessége megkérdőjelezhető.

A szülési megerőszakolás tehát akkor áll fenn, ha a nőt olyan mértékben presszionálják, hogy úgy érzi, nincs más választása, mint akarata ellenére alávetni magát az adott beavatkozásnak, vagy amikor szó szerint fizikailag kényszerítik egy beavatkozásra. Noha nagyon sok nőn mutatkoznak trauma tünetei szülés után, csupán egy kis hányaduknál – 1-6 százalékuknál – diagnosztizálnak PTSD-t (poszttraumatikus stressz szindróma). A tüneteket – rémálmok, flashbackek, stb – általában elintézik azzal, hogy csupán a hormonok dolgoznak az anya szervezetében.

Nincs rá szó

A Birthactivist cikke szerint elgondolkodtató, hogy annak ellenére, hogy a nők évtizedek óta szenvednek a szülési traumáktól és szülési megerőszakolásoktól, még mindig alig vannak megfelelő kifejezések ezen “élmények” leírására. Ezeknek a tapasztalatoknak a kibeszélése általában megreked a baba születése utáni összejöveteleken, ahol az anyukák a legelképesztőbb horrortörténetekkel traktálják egymást. Ha azonban nincs megfelelő nyelvezet egy bizonyos trauma kifejezésére, az áldozat egyedül marad és nem kapja meg a szükséges támogatást és segítséget.  

Sharon Storton pszichoterapeuta egyránt foglalkozik a szülés okozta traumák és szexuális zaklatások áldozataival. A szakember egy tanulmányban összevetette a kétfajta negatív élmény hasonlóságait, amelyből kiderül, hogy mindkét esetben teljesen az erőszakot elkövető kezében van a hatalom, az áldozatokatat pedig időnként elkábítják, gyakran ismerik az elkövetőt és elárulva érzik magukat általa, sokszor éreznek szégyent és testük azon részét érinti a “támadás”, amelyet intim területnek tartunk.

Vita helyett egészséges hozzáállást!

Egy másik vélemény szerint, ahogy a háború okozta traumákat sem hasonlítjuk a traumatikus gyermekszüléshez, úgy nem hasonlíthatunk össze egy ilyen élményt a szexuális zaklatással.
Megint mások azonban úgy vélik, amikor egy szülészorvos hazudik egy vajúdó nőnek és különböző beavatkozások címén meggyalázza a testét, az szülés során elkövetett megerőszakolásnak minősül.

Attól függetlenül, hogy egy nő hol ad életet gyermekének, minden anya megérdemli, hogy saját maga döntsön arról, mit akar és mit nem a szülés során, és ő irányíthasson a vajúdás ideje alatt, s ahelyett, hogy szavak használatán vitatkoznának, azok, akik ellenzik a szülési megerőszakolás kifejezés használatát, megpróbálhatnák megérteni, hogy az egészségügyi intézményekben fennálló patriarchális rendszer időnként teljesen kiveszi az irányítást a vajúdó nők kezéből, s emiatt számtalan anya éli át azt a fajta traumát, amely a megerőszakoláshoz hasonlítható. Ahelyett tehát, hogy azon gondolkodnánk, vajon illő-e ezt a kifejezést használni, inkább lépéseket kellene tenni azért, hogy a fent leírt folyamatok megállíthatóak legyenek.