Etika, erkölcs az iskolapadban – a kerettanterv egyik kidolgozóját kérdeztük

Erkölcsi nevelés mindig folyt és folyni fog az iskolákban, a jövő év szeptemberétől felmenő rendszerben elinduló etika-oktatás merőben más – hangsúlyozta a családháló.hu-nak adott interjújában a középiskolai kerettanterv vonatkozó részét jegyző Lányi András. Az ELTE docense szerint az irány jó, ám bosszantó hibák miatt akadozhat a rendszer.

Az oktatási kormányzat asztalán már nyár elején ott feküdt a négy szakember által megírt középiskolai etika-oktatás kerettanterve (is). Pontosabban mondva annak tervezete, hiszen noha a köznevelési törvény szerint jövő év szeptemberétől elindul az oktatás az előbbi dokumentumban részletezett szabályok szerint, a kerettanterveknek ezidáig nem adott zöld utat a kormányzat.

A dolog látszólag nem sürgető, azonban tény, hogy az oktatáshoz használatos tankönyveket csak annak elfogadása után érdemes “megírni”, hiszen azoknak meg kell felelnie a kerettanterv adta szabályoknak. Nem beszélve arról, hogy még a tankönyvvé nyilvánítás rendje sem túlzottan tisztázott.

A kerettanterv kidolgozásában részt vevő Lányi András maga is dolgozik tankönyvön, problémának tartja a késlekedést, hiszen szerinte ez hátráltatja a szakemberek munkáját.

A törvény szerint az általános iskolák valamennyi évfolyamán lesz etika-oktatás (az ezt kifejtő kerettantervet külön szakmai csoport készítette), a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban pedig a 11. évfolyamon tartanak majd tanórákat, heti egyet. Érdekes, hogy a szakiskolákban tanulóknak nem lesz hasonló kötelezettségük, hiszen ezeket gyakorlatilag különválasztották a közoktatástól, a szakiskoláknak külön tantervek készülnek, amelyeknek nem része pl. az etika-oktatás sem.

A gyakorlaton a hangsúly

A középiskolai – gimnáziumi és szakközépiskolai – tananyag négy pillérre épül – magyarázta az ELTE Társadalomtudományi Karának docense -: foglalkoznak az “emberi természettel” (a terület alapfogalmainak tisztázása), a “személyes kapcsolatokkal”, “társadalom-etikával” és “korunk erkölcsi kihívásaival”.

Arra törekedtünk – fogalmazott Lányi -, hogy véletlenül se “rendszeres etikát” tanítsunk, hiszen az önmagában nagyon elvont filozófiai tudomány,  ehelyett egy személyközpontú, problémaközpontú, gyakorlati etikát képzeltünk el.

A gyerekeknek a legtöbb problémája a legközvetlenebb személyekkel, sőt saját magukkal kapcsolatos. Ne felejtsük el – emelte ki -, hogy sok esetben “nagyon súlyos erkölcsi problémákkal küzdő gyerekek és hasonló problémákkal küzdő tanárok találkoznak egymással. Lesz miről beszélgetniük, vagyis nem puszta elméleti megközelítésre van szükség, hanem életközeli beszélgetések kellenek. A cél az, hogy legalább értsük, ami nyugtalanít, ami konfliktusokat okoz, amitől rosszul érezzük magunkat.”

A docens a “Korunk erkölcsi kihívásai” címet viselő fejezettel kapcsolatban emlékeztetett, sok olyan történelmi, technikai változás lett része az életünknek, amelyek súlyos kérdéseket vetnek fel: a jövő nemzedékek iránti felelősség, a globális felmelegedés, ember által előidézett változások.

Nem hit-és erkölcstan

Erkölcsi nevelés mindig folyt és folyni fog az iskolákban, hiszen a pedagógusok mást sem tesznek, mint nevelnek, példát mutatnak, de az etika-oktatás ennél sokkal összetettebb, rendszerszerűbb.
Ez a fajta etika-oktatás pedig soha nem folyt még Magyarországon. A sokak által ismert, főleg az egyházi iskolákban tartott hit-és erkölcstan is merőben más.

Lányi András kérdésünkre világossá tette, természetesen a mi civilizációnkban a világi etika is erősen épít a keresztény hagyományra, amelynek örökösei és élvezői vagyunk, de fontos, hogy az erkölcsben a határ nem a hívők és a nem hívők között van. Nem csak egy hívő képes erkölcsi helytállásra. A vallás-alapú erkölcstan mindig egy adott vallás hittételeiből következő erkölcsi alapállást közvetít, nem feltétlenül gondolkodásra ösztönöz, hiszen egyfajta választ ad.
A mostani cél éppen az, hogy a sokféleképpen gondolkodó, sokféle problémával találkozó emberek megtanuljanak önállóan gondolkodni, a saját véleményüket érvekkel képviselni, vitatkozni, közben tiszteletben tartva a másik álláspontját.

Az etikában nem a jó és a rossz között választunk, hanem a jó és a jobb, a rossz és a kisebb rossz között – tette hozzá. “Ezeken a dilemmákon kell eligazodnunk, nem működik az a hagyományos hozzáállás, hogy a “tanítóbácsi megmondja, hogyan kell élni, a gyerekek meg a pad alatt röhögnek”. Mindig egy-egy esetből indulnak ki, amelyek ismerősek a gyerekek számára. Erre pedig van egy ilyen és egy ilyen megoldás is, és mindkettő helyes lehet.

Ki fogja tanítani?

Jogos kérdésnek tűnik, hogy vajon kik fogják oktatni az új tantárgyat. Tudományágról lévén szó – elvétve ugyan -, néhány középiskolában akadnak szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusok, a trend azonban feltehetően az lesz, hogy átképzéseken okítják majd ki a tanárokat.

Lányi nevetségesnek nevezte a hatályos jogszabályban erre meghatározott 60 órát, mint mondta, minimum 120 órás átképzést tartana indokoltnak.

A részletek kidolgozása tehát itt-ott foghíjas még, az azonban biztos, hogy a következő tanévtől elindul az új rendszer,  amelyet addig teljesen készre kell csiszolni.

A kerettantervek