Ezeket a készségeket csak az apák tudják átadni
Az anya-gyerek kapcsolatról és annak gyerekre gyakorolt hatásairól kismillió szakkönyv szól, miközben úgy tűnik, az apák szerepét csak az utóbbi időben kezdjük felfedezni. Az elmúlt tíz évben az apák részvétele a gyereknevelésben egyre hangsúlyosabbá vált, és ezzel párhuzamosan sorra jelentek meg az apák, az apa-gyerek kapcsolat hatásait vizsgáló kutatások.
Kiderült, hogy az apa-gyerek kapcsolat legalább ugyanolyan fontos, mint az anya-gyerek kapcsolat, ráadásul egy jó apa az anya-gyerek kapcsolat sérüléseit is kompenzálni tudja. Az „apaság” mennyisége és minősége hatással van a gyermekek lelki és testi egészségére is, egészen a csecsemőkortól kezdve a kamaszkorig.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) családlélektannal foglalkozó csoportja nemrég egy összefoglaló tanulmányt publikált, amelyben sorra veszik az apaszerep jellegzetességeit, az apa-gyerek kapcsolat hatásait a különböző életkori szakaszokban, ennek előnyeit, nehézségeit. Mutatjuk a főbb pontokat.
Az apák egyre többet vannak jelen
A felmérések szerint az utóbbi évtizedben nőtt az apák részvétele a gyermeknevelésben. Ehhez társadalmi okok is hozzájárultak: több országban létezik fizetett vagy fizetés nélküli, hosszabb-rövidebb apai szabadság, egyes családtámogatási segélyeket apa is igénybe vehet, miközben több nőnek van karrierje, adott esetben jól fizető munkája.
Az apák persze ettől még számos nehézséggel szembesülnek a munka és a gyereknevelés összeegyeztetése során: míg sok munkahely bizonyos kedvezményekkel szolgál kisgyerekes anyukák számára, addig kisgyerekes apukáknak ezek nem mindig járnak; a legtöbb kórházban lehetőség van rá, hogy anya a kórteremben aludjon a beteg gyermek mellett, addig ez apa számára logisztikai okokból nem mindig megoldható, stb.
További nehézséget okoz, ha apa és anya a gyerek életének egy pontján külön folytatja életét. Az USA-beli felmérések szerint az apák azért ilyen esetekben is többnyire igyekeznek jelen lenni a gyerekek életében: minden hatodik apa külön él a gyerekétől, de csak minden századikra jellemző, hogy egyáltalán nem vesz részt a gyerek életében.
A kutatók szerint az utóbbi években a korábbi apaszerep átalakulásával egy „új típusú apaság” kezd kialakulni, amelyben a hangsúly az eddigi inkább munka felől a munka és otthon/család egyensúlya felé tolódik el. A számok tükrében mindez úgy néz ki, hogy míg 1965-ben az apák átlagosan heti négy órát töltöttek házi, ház körüli munkával és átlag 2,5 órát gyerekeikkel, addig 2011-ben már heti 10 óra ház körüli munkát és heti 7 óra gyerekezést vállalnak be.
