Ezzel a gyermekkel csak a baj van – vagy mégsem?
A szülőnek együtt kell működnie a pedagógussal, a tanárnak pedig kötelessége időben szólni, ha problémát észlel – erről is beszélt a Mindenki Akadémiája „Ezzel a gyermekkel csak a baj van” című előadásában N. Kollár Katalin pszichológus.
A szülők, hozzátartozók hajlamosak az összehasonlítgatásra, pedig sok a fejlődési különbség a gyermekek között – mondta előadásában N. Kollár Katalin pszichológus.
Nem minden probléma, ami annak látszik
Az ELTE docense példaként említette, hogy a beszédfejlődés általában 1,5 éves kor körül indul el, de van olyan kisgyermek, aki nagyon korán beszél, míg más csak 2,5 éves kora után szólal meg. Ha egy elsős gyermek az óra közepén már nem figyel, az nem az ő fejlődési problémája, hanem a tanítás hibája. Az iskolaérettségi kritérium egyébként 15 perc összpontosított figyelemre való képesség. Ha az ötödikesek nem értik a történelemtanár magyarázatát, a hibát ebben az esetben sem a gyermekekben kell keresni. Ám, ha a hatodikos diák egy egész jegyet ront valamelyik tantárgyból, és ennek nem ismerhető az oka, például egy hosszan tartó betegség, akkor erre fel kell figyelni. Kérdés tehát, hogy mi minősül kezelendő problémának.
A tehetség is különleges bánásmódot igényel
Három kategóriába sorolhatók a különleges bánásmódot igénylő gyermekek. Vannak a súlyosan problémások, a sajátos nevelési igényűek, nekik jár a gyógypedagógiai fejlesztés. Ennek enyhébb változata, amikor elég a fejlesztő pedagógus is. A hátrányos helyzet, az ingerszegény környezet is képes magatartási problémákat okozni. Gondok lehetnek a tehetségesekkel is. Ez a három probléma ráadásul együtt is jelentkezhet. A szülők sokszor félnek attól, hogy címkét kap a gyermek, ezért vonakodnak az óvoda- iskolapszichológustól, fejlesztő pedagógustól, nevelési tanácsadótól segítséget kérni.
Csak a közös munka hozhat eredményt
A szakember szerint azonban a szülő dolga, hogy partner legyen, ha az óvoda, iskola jelzi a problémát. A pedagógusok felelőssége is nagy, hiszen később óriási nehézséget okozhat, ha nem szólnak időben és a szülő évekig nem szembesül azzal, hogy a gyermekével baj van. A probléma kiszűrését nem szabad a szülőre hárítani, hiszen, ha neki például csak egy gyermeke van, nincs összehasonítási alapja sem. Lehetnek családi szintű problémák is. A védőnői, gyermekorvosi hálózat segíthet ilyenkor sokat. Több területen dolgoznak a szakemberek, de az együttműködésük, az, hogy beszéljenek egymással, rendkívül fontos lenne. A szülő és az iskola olajozott együttműködése is a kommunikáción múlik.
