Fegyelmezheti-e egy idegen a gyermekünket?
Nyílt levelet írt egy anyuka a gyermekét fegyelmező pincérhez, ami persze önmagában nem lenne érdekes, ha nem mutatna túl önmagán. Hiszen alighanem minden gyermekes szülő volt már olyan helyzetben, amikor egy idegen szólt rá a gyermekére, vagy legalábbis éreztette helytelenítését.
A történet egyik főhőse, egy 4 éves kislány idén kezdte az iskolaelőkészítőt és a nyár utolsó napjai izgatottan teltek az előkészületekkel. A könyvtárban és a bevásárlással töltött délelőtt után farkaséhesen ültek be egy családi étterembe.
A kislány az anyukája szerint a legjobban a vagány jelzővel írható le: „Tele van élettel, mindig boldog, mindig nevet, énekel és táncol, de néha egy kicsit túlmozgásos”.
„Sokszor csodálkozom, hogy egyáltalán eljut-e a füleihez, amit mondok, annyiszor kell ismételgetnem és néha azt kívánom, bárcsak lenne rajta egy hangerőszabályozó. De fegyelmezni én fegyelmezem. Tisztában vagyok azzal, hogy meg kell tanulnia a határokat és azzal is, hogy a jó viselkedés fontos dolog. Mások előtt is rászólok, ha valami rosszat tesz. De még csak 4 éves és teljes energiával éli az életét” – írta az édesanya.
Van-e olyan helyzet, amikor a szülőkön kívül valaki más is fegyelmezheti a gyermekedet? Egy családtag persze igen. Néha egy-egy barát is, főleg, ha az ő gyermekét is bajba keveri a viselkedésével.
De egy pincér? Egy vadidegen ember egy icipici viselkedési botlás miatt? Hát, az aligha van rendben.
Mi is történt? Az anyuka szemtanúja volt, ahogy az étteremben a pincér, aki azért van alkalmazásban, hogy a gyermekbarát étteremben felszolgálja az ebédet, az ő gyermekén kívül másokat is fegyelmezett.
Nem szólt rá a pincérre, mikor a rendelésfelvételkor, egy mosoly nélkül ráparancsolt a gyermekére, hogy hagyja abba az éneklést, mert így nem hallja a rendelést.
