Felszámolni az éhezést, mozgósítani a világot

Lehetséges kiirtani az éhezést, a világ készen áll erre – véli az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO pár hete hivatalba lépett új főigazgatója. José Graziano da Silva terve nagyravágyó, a 62 éves szakember azonban állítja, hogy csak nagy célokkal lehet motiválni az embereket. Ő pedig a társadalom minden rétegét és a nemzetközi közösség valamennyi tagját harcba hívja az éhezés ellen. Mert egyedül sem a FAO, sem a kormányok nem tudják felszámolni az éhezést, a 21. század egyik legfenyegetőbb globális problémáját.

Da Silva Brazíliából jön, közgazdász és agrármérnök, akire az utóbbi években figyelt fel a világ: a Fome Zero nevű kormánykezdeményezés fejeként rövid időn belül negyedével csökkentette az éhezők számát hazájában. Programjának középpontjában a helyi szükségletekre szabott segélyprogramok és a közvetlen támogatások állnak. A FAO új főigazgatójává elsősorban a fejlődő országok szavazatainak köszönhetően választották meg, most rá vár a 3600 embert foglalkoztató és hozzávetőleg egymilliárd dollárból gazdálkodó római székhelyű szervezet megreformálása. Legfőbb célja az éhezés felszámolása, a válságkezelésnél pedig fontosabbnak tartja elkerülni a jövőbeni kríziseket.
 

A pénzpiacok “megfertőzték” az élelmiszervilágot

A fejlett országoknak mozdulniuk kellene végre, megnyitni piacaikat, leépíteni mezőgazdasági szubvencióikat. Ez lenne a helyes út, de ezen a téren az új vezető sem derűlátó. Felidézi, hogy amikor az Egyesült Államok 2011-ben véget vetett a növényi alapú üzemanyagok szubvenciójának, azonnal csökkent a kukorica ára. Ennek hatása rögtön érezhető volt a szegény országokban, például Közép-Amerikában és Kelet-Afrikában, ahol a kukorica ember és állat fontos tápláléka. Vagyis az amerikaiak döntése közvetlen és kedvező hatással volt az élelmezésre. A főigazgató meggyőződése, hogy a pénzpiacok deregulációja “megfertőzte” az élelmiszerpiacot, lehetővé tette a spekulációt: ezért is elengedhetetlen a szabályozás, különösen arra az esetre, ha “kihágások” történnek.

Teli polcok mellett maradnak éhen

Az emelkedő élelmiszerárak kevés pozitívuma közé tartozik, hogy világszerte tudatosult, milyen fontos az élelmezés – állítja a brazil szakember. “Az éhezés végre elsőszámú prioritássá vált. Élnünk kell ezzel a helyzettel, mégpedig úgy, hogy az ellátás biztonságáról szóló globális stratégiát alakítunk ki” – emeli ki. Kulcsfontosságúnak az élelemhez vagy a földhöz való hozzáférést tekinti, hogy az emberek meg tudják venni, esetleg termelni, amit esznek. “Van elég étel, de sokak, különösen a szegények számára túl drága. Teli polcok mellett maradnak éhen” – ecseteli.

Az éhezés tehát valójában pénzügyi gond lenne?

“Igen – feleli erre a főigazgató. – Első lépésként pénzzel lehet kezelni. Brazíliában, Mexikóban és Kolumbiában 2005 óta készpénzsegélyt osztunk a legszegényebbeknek. Így van valami csekélyke bevételük, tudnak ételt venni maguknak. Csaknem 120 millió ember részesül ilyen gondoskodásban, ők könnyebben át tudták vészelni az emelkedő árakat hozó első élelmiszerválságot. Folytatnunk kell ezt a programot, nemcsak azért, hogy válaszoljunk a jelenlegi krízisre, hanem azért is, hogy elkerüljük a következőt.” Emellett szerint természetesen szükség van a földművesek támogatására, hogy ésszerű áron adhassák el termékeiket a helyi piacon. A lokális művelés sarokpont: aki regionálisan termel, kevésbé van kitéve a valutaárfolyamok ingadozásának, a spekulációknak, kevésbé függ a szállítási költségektől vagy az időjárási katasztrófáktól. Ahelyett, hogy a világpiacon drága pénzért megveszik a tejet, a cukrot és a rizst, az országoknak vissza kellene térniük a hazai javakhoz.

A multik sem veszítenek a változásokkal

Ez a nagyvállalatoknak sem lenne feltétlenül hátrányos, ők is kereshetnének pénzt a helyi piacokon. “Végül is a magas olajárak miatt egyre kevésbé éri meg a szállítás – húzza alá a szakember, hozzátéve hogy ezek a cégek rá vannak kényszerítve arra, hogy újításokkal rukkoljanak elő. – A McDonald’s manapság már sokszor a helyben vásárolt salátát kínálja. Ezzel javítja imázsát és persze hozamát is.” De mi a helyzet azokkal a multikkal, amelyek az egész világra exportálnak? “Változás részesei vagyunk. Az 1950-es évek úgynevezett zöld forradalma óta csúcsteljesítményű mezőgazdaságot működtettünk. Műtrágyát, növényvédőket, gépeket vetettünk be tekintet nélkül a mellékhatásokra. Ma már tudjuk, hogy sok minden szükségtelen volt, és nem hozta meg a várt eredményt. A monokultúrák talajerózióhoz, kilúgozódott földekhez, túlzásba vitt műtrágyázáshoz és mérgezett talajvízhez vezettek. Manapság viszont csökkenőben a növényvédők és a kemikáliák használata, helyette a termelők régi praktikákhoz, például a vetésforgóhoz nyúlnak vissza, újra a hagyományos, megszokott gabonákat termesztik. “Száz évbe telt, mire a kémiát bevontuk a mezőgazdaságba. Bízom abban, hogy sokkal rövidebb idő alatt fogunk megszabadulni tőle” – mondja.