Fiam, én meleg vagyok – mondja apa

Akinek van legalább tizenöt ismerőse, nagy valószínűséggel ismer meleg – homoszexuális – embert. Sokan vannak mégis, akik nem tudnak róla, hogy baráti, rokoni, ismeretségi körükben volna akár egy meleg is. A rejtőzködés sokak számára biztonságosabbnak tűnik, különösen, ha nem tudják, milyen reakcióra számítsanak környezetüktől.

Számos kellemetlenség, fájdalom megelőzhető, ha időben beszélnek a szülők a gyerekekkel erről a kérdésről. Előbb-utóbb találkozni fog a melegség kérdésével, és jó, ha nem a média által tálalt, meglehetősen torz kép él a fejében.

Aki a melegséggel a szűk családjában, szülőként találkozik, azt általában váratlanul éri. Kevesen gondolnak rá, hogy az ő gyerekük nem okvetlenül az ellenkező nemet fogja szeretni. De az is sokkszerű lehet, ha már házasságban élő, gyermekeket vállaló szülőről derül ki, saját neméhez vonzódik.

Nem olyan ritka ez, mint hinnénk, hiszen a melegség nem fekete-fehér kérdés, a szexualitás inkább felfogható egyfajta dimenziónak, amelynek két végpontján helyezkednek el a kizárólag heteroszexuálisok és homoszexuálisok. A végpontok között pedig azok vannak, akik elsősorban ellenkező vagy azonos neműekhez vonzódnak, de adott esetben képesek valamiféle vonzalmat érezni az előnyben részesítetthez képest másik nem iránt is.

Hogyan lehetséges, hogy egy hagyományos szerepet vivő családapa egyszer csak harmincöt évesen rájön, hogy elsősorban homoszexuális? Például úgy, hogy bár ennek a vonzalomnak korábban is lehettek jelei, a társadalmi elutasítás miatt maga is elsiklott ezek felett, bagatellizálta azokat. A feszültség, annak érzése, hogy valami „nem stimmel”, ettől még nem szűnik meg, és van, aki harminc, negyven, ötven évesen jön rá, mi is az a titok, amit addig maga elől is rejtegetett.