Fogászati kezelések szoptatás alatt: szabad, vagy nem tanácsos?
Mi legyen, ha valamilyen ellátandó fogászati elváltozást találnak egy kismamánál vagy szoptató anyánál? Ahány rendelő, annyiféle nézet. Nézzük most a tényeket!
Mi kell a jó kezeléshez? Egy jó diagnózis. Ehhez pedig először is kell egy jól áttekinthető száj. Ennek érdekében érdemes a várandósságnak abban a szakaszában ellátogatni a szűrésre, amikor ez nem kellemetlen sem a fokozott garatingerlékenység, sem a nagy pocak miatt. A második trimeszterre általában elmúlik a gyakori émelygés, viszont a kismama még kényelmesen tudja megválasztani a testhelyzetét, és az orvos is könnyen tudja igazítani a kezelőszéket.
Ennél nagyobb kihívást jelent, ha a baba már megszületett, de kis kreativitással és néhány segítővel ez a probléma is megoldható. Vigyázhat az apuka, nagymama vagy egy bébiszitter a babára a kezelések alatt, de egy rövid vizsgálat során akár anyukája ölében is lehet.
A korrekt diagnózishoz szükséges lehet továbbá valamilyen képalkotó eljárás, ami leggyakrabban röntgenfelvétel készítését jelenti. Sajnos várandósoknál ennek a diagnosztikus célú végzése nem javasolt, ezért például a korábban gyökérkezelt fogak körüli esetleges gyulladások, koronával, ellátott fogak másodlagos szuvasodásai, már meglévő fogágybetegség vagy régi fogeltávolítások következtében kialakult csontveszteség ebben az időszakban csak kevésbé megbízható tapintásos, kopogtatásos módszerrel vizsgálható.
Épp ezért, a diagnózis bizonytalansága és az így készült ellátás tartósságának kérdésessége miatt nem javasolják nagyobb fogpótló beavatkozások elvégzését ebben az időszakban.
Ne halogasd tovább, ha itt a baba!
Szoptató édesanyáknál ez a tilalom már nem érvényes, mivel a röntgensugár semmilyen kárt nem tesz a termelődő tejben, ezért azt sem lefejni és kiönteni, sem a szoptatást bizonyos ideig felfüggeszteni nem szükséges. A fogászati röntgen készítéséhez is előírás az ólomköpeny használata, ami legtöbbször pajzsmirigy védő gallérral is kiegészül, így a szórt sugárzás a mellekben lévő tejbe csak igen minimális mértékben juthat el, az ott már megtermelt tejben lévő sejtekben pedig nem okozhat akkora károsodást, ami rosszabb minőségűvé vagy veszélyesebbé tenné bármelyik tápszernél.
