Google search – külföldi továbbtanulás

A kivándorlási tendencia, ami eddig elsősorban a szakmájukban elhelyezkedni nem tudó szakembereket jellemezte, a szigorú keretszámok és a megemelkedett (vagy egyáltalán) továbbtanulási költségek miatt ma már a továbbtanulni vágyókat is erősen megkörnyékezte.

Pár évvel ezelőttig még máshogy álltunk a külföld kérdéséhez, a tanulni vágyók legalábbis biztosan. A hazai felsőoktatás ár-érték arányban megfelelőnek tűnt, hiszen aki külföldre vágyott, annak azért vagy mélyen a (szülei) zsebébe kellett nyúlnia, vagy egy szigorú és korlátozott résztvevői kerettel dolgozó ösztöndíjat kellett megpályáznia, amiből aztán vagy lett valami, vagy nem. Mindenesetre a „külföldi továbbtanulás” több esetben résztanulmányokat, egy kis „adalékot” jelentett az egyébként jó minőségű (és még ma is európai színvonalú) magyar felsőoktatás mellett.

A külföldi tanulmányok súlya akkor vált érezhetővé, amikor szélesebb körök kezdtek el gondolkodni annak lehetőségében, hogy a határok eltűnésével, ill. a magyar felsőoktatás állami támogatott képzései keretszámának drasztikus csökkentésével már másban is lehet/ kell keresni a boldogulási lehetőséget. Egy határmenti diák, aki esetleg még a napi vonatozást is meg tudja oldani, szinte azonos anyagi feltételek mellett tanulhat ma Magyarországon, mint külföldön (ahol amúgy jellemzően az infláció nemcsak a költségtérítésre, hanem az ösztöndíjakra is hat). Ilyen feltételek mellett, a mai szabadságorientált döntések árnyékában, ahol mindent „megérdemlünk”, „jár nekünk” és hasonlók, liberálisabban foglalkozunk annak kérdésével is, hogy miért ne tanuljunk külföldön tovább – hisz megtehetjük!

Anélkül, hogy bárkit le akarnánk beszélni a külföldi továbbtanulásról, álljon itt egy kis körkép a kimenetel és a hazajövetel kötelességeit illetően.

Magyarországról külföldre
Első körben az ember, valamilyen kiadvány, ismerős vagy netes kereső segítségével kinéz valamilyen külföldi képzést. A képzés bemeneti feltételeit megvizsgálva megállapítja, hogy jelentkezhet rá. Itt a következő szempontokra figyeljünk mindenképp.

1.    nomenclatura (NC)
Főleg felsőoktatási intézmények kötelesek általában közzétenni, milyen arányban várják a jelentkezőket a képzéseikre. Ha egy intézmény honlapján kutatunk, érdemes ezt a szót is beütni az oldal keresőjébe, és megtudjuk, hogy hány pl. magyar, vagy általánosságban hány külföldi diákot vesznek fel egy képzésre. Tőlünk nyugatra ugyanis már jobban kialakult annak kultúrája, hogyan védjük a hazai képzésen való honfitársi részvételt, így (szabadság ide vagy oda) nem fordulhat elő az, hogy egy szak pl. csak külföldi diákokkal indul (kivéve, ha ott éppen ez a NC elve).

2.    költségtérítés
Nem minden képzés fizetős külföldön, de külföldiek részére szinte mind az. Ezt felsőoktatási intézménye váltogatja, és bár a féléves költségek mindenhol fel vannak tüntetve, ehhez a gyakorlat szerint még sok más társul, ennek fokáról és mértékéről jobb e-mailben érdeklődni. Ezt ne hagyjuk az utolsó pillanatra.

3.    bemeneti követelmények
Ha megtaláltuk a nekünk való képzést, tekintsük át, mi is van tényleg a kezünkben: magyar papírok. Ha magyar közoktatási/ felsőoktatási intézmény berkeiből exodálunk (leszámítva a Magyarországon engedéllyel működő külföldi oktatási intézményeket), úgy az innen származó papírjaink magyarországi működésre jogosítanak fel minket. Akárhova megyünk (akárcsak pénzváltásnál az átváltási művelet), az adott ország jogrendjébe kell beillesztenünk a valamilyen végzettséget igazoló papírjainkat. Ennek az „elismerésnek” nevezett jogi aktusnak kijelölt hatóságai vannak. A minket érdeklő, továbbtanulási célú elismerések elismerő hatóságai – legalábbis az Európai Unióban – a felsőoktatási intézmények, így a hitelesen lefordított papírjainkat (nem magyar szempontból hitelesen, hanem a fogadó ország szempontjából hitelesen – ennek érdeklődjünk utána az ország információs szolgálatánál, l. később) valóban a felsőoktatási intézményekhez kell benyújtanunk. Minden olyan információ, amit nem tudunk, hol kell megszerezni, elérhető a www.enic-naric.net oldalon közzétett információs szolgálatoknál („National Information Centres”).

Külföldről Magyarországra

Amikor külföldről hazajövünk, megint előttünk áll ugyanaz a folyamat: a külföldi hatályú papírokat kell beilleszteni a magyar jogrendbe. Ennek is két fajtája van, teljes elismerés ill. a továbbtanulási célú elismerés.

1.    Külföldi papírral továbbtanulni
A hazai elismerő hatóság ehelyütt szintén a választott felsőoktatási intézmény. A papírokat az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Irodánál kell lefordíttatni (www.offi.hu) vagy közjegyzővel, vagy valamely külképviseleti szervnél hitelesíttetni az egyéb fordításokat.

2.    külföldi végzettséggel dolgozni
Ha már kész végzettségünk és szakképzettségünk van, és azt külföldön szereztük, Magyarországon úgymond teljes elismerést kell lefolytattatni ezzel kapcsolatban. Külföldi papírral és annak egyszerű fordításával ugyanis legálisan nem végezhetünk szakmai képesítéshez kötött munkát Magyarországon. Vannak munkák, az úgynevezett nem szabályozott szakmák, vagyis képesítéshez nem kötött szakmák tekintetében, amelyeknél elég a sima fordítás, de – tekintve, hogy Magyarország élen jár a szakmák szabályozásában – a legtöbb esetben legalább a végzettségi szintet (alapfokozat, mesterfokozat, posztgraduális) mindenképp el kell ismertetni. A teljes elismertetés három hónapos ügyintézési határidejű, és pillanatnyilag 93 ezer Ft költségű (ez a mindenkori minimálbérhez igazodik). Az ez esetben elismerő hatóság az Oktatási Hivatal, az elismerést maga a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ végzi (www.ekvivalencia.hu), ha kérdés van az elismerés folyamatával és szükségességével kapcsolatban, azt az ekvivalencia_kukac_oh.gov.hu címre lehet küldeni.

Mindenkinek magának kell értékelni, mi éri meg neki jobban. A magyarországi végzettséggel rendelkező emberek külföldön is magasan kvalifikált szakembernek számítanak, és hiába tűntek el az Unióval a határok, a jogrendekbe beleszólás még gyerekcipőben jár, és messze járunk attól az állapottól, hogy egy tagállam képzése egy ez egyben, zökkenőmentesen, automatikusan felhasználható legyen egy másik tagállamban.