A gyász szakaszai – megélés és lezárás
A veronai buszbaleset kapcsán előtérbe került a gyász témaköre is. Mit is jelent tulajdonképpen? Hogyan lehet ténylegesen segíteni a gyászolót? Mi ilyenkor az illő?
A közösségi oldalakon ismeretlenek nyilvánítanak részvétet az elhunytak családtagjai részére, feketítik el a profilképüket. Ez egy gesztus, de a gyászolóknak semmiben sem nyújt segítséget.
A gyászt biztosan mi is megéltük már valamikor, hiszen ritka az a felnőtt ember, akinek életében még nem történt haláleset – az évek gyarapodásával, pedig még több ilyen sajnálatos esettel kell számolnunk. A személyes tragédiák, személyes feldolgozást
igényelnek. A legtöbb gyászoló mellett áll legalább egy személy, aki segít a gyász folyamatának megélésében és a lezárásában. Ajánljuk fel segítségünket, de ne legyünk erőszakosak, adjuk meg a tiszteletet, a magánügy jogát.
A gyász egy folyamat, melyet elkerülhetetlenül meg kell élni ahhoz, hogy elérjük azt a stádiumot, melyben fájdalmunk csillapodik.
A gyász 5 szakasza
- Tagadás – „Valaki téved! Ő biztosan nem halt meg! Az nem lehet!” Ebben a fázisban tagadjuk a szeretett személy halálának tényét. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, ezért próbálunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Ebből általában hamar átkerülünk a következő szakaszba, de ritka esetekben, még a temetés után is látni véljük, visszavárjuk az elhunytunkat.
- Harag – A tagadást magunk mögött hagyva, belekezdünk a bűnbak keresésbe. Ennek oka az a fajta harag, amit a gyász miatt érzünk, de ténylegesen nem tudjuk rávetíteni senkire és semmire – hát keresünk, hogy a feszültség oldódhasson. Ez lehet egy orvos, egy barát, a sors, egy élethelyzet, mi magunk vagy bárki más, netán maga az elhunyt. A lényeg, hogy nem racionális alapon próbáljuk felderíteni szerettünk halálának okát. A hibást ebben a fázisban akár többször meg is változtathatjuk.
