A gyerek és az álommeló
Megszületik az első gyermekünk, és ha vagyunk olyan szerencsések, hogy otthonról dolgozunk, akkor felettébb aktívan részt vehetünk az életében. Csakhogy az otthoni munkával a bevételek bizonytalansága is együtt jár. Hogyan döntsön az ember, ha ilyenkor beesik egy álomajánlat – aminek egyetlen, de hatalmas hátulütője, hogy rengeteget kell távol lenni otthonról?
Ezzel a dilemmával szembesült egy apuka, aki imádta az otthoni munkáját, hogy láthatta első gyermeke nap nap utáni fejlődését, tudott segíteni a feleségének, és saját maga határozta meg a napirendjét.
Csakhogy.
Csakhogy a függetlenségnek ára van, például az, hogy az ember soha nem lehet biztos abban, a jövő hónapban mennyi lesz a bevétele, márpedig egy kisgyerek nagy felelősség és rengeteg kiadás.
Ez családos emberként felettébb ijesztő tud lenni, így aztán amikor érkezett egy álomajánlat, akkor hősünk nem sokat gondolkozott, belevetette magát.
Csakhogy (és ez már a második csakhogy két bekezdés alatt, ami szintén mutatja a helyzet összetettségét) elég gyorsan kiderült, hogy (az egyébként svédországi cégnél, mert történetünk ott játszódik) nem a munka minősége, hanem a munkahelyen töltött idő mennyisége döntött a teljesítmény megítélésében.
Akadtak kollégái, akik arra voltak büszkék, hogy akár éjfélig a munkahelyen voltak, pedig az álmoskönyv szerint ez az esetek döntő többségében azt jelenti, hogy valamit rosszul csinál az ember, hiszen ha koncentráltan és okosan dolgozik valaki, akkor erre azért általában nincs szükség.
