Gyerekeket a rács mögé?! – kell ez nekünk?

Kevés dologban létezik valódi konszenzus hazánkban, de ezek közé tartozik például a közbiztonság javítása. A kormány azt fontolgatja, hogy lehetővé teszi a 14 évesnél fiatalabb gyerekek büntethetőségét is. A Családháló azt próbálta kideríteni, Európában mennyire számítana ez a lépés kirívónak, illetve valóban ez jelentené-e a megoldást a problémára.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. október 13. bencze.aron

Kevés dologban létezik valódi konszenzus hazánkban, de ezek közé tartozik például a közbiztonság javítása. A kormány azt fontolgatja, hogy lehetővé teszi a 14 évesnél fiatalabb gyerekek büntethetőségét is. A Családháló azt próbálta kideríteni, Európában mennyire számítana ez a lépés kirívónak, illetve valóban ez jelentené-e a megoldást a problémára.


A jelenlegi szabályok szerint a 14 év alatti gyerekek nem büntethetőek, bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén a gyermekvédelem körébe kerülnek. A már 14. életévet betöltött fiatalkorúak számára azonban már nincsen külön eljárásmód: ugyanazok a bírók ítélnek az ügyeikben, mint akik a felnőtt bűnözőkkel foglalkoznak. Hogy kézzel foghatóvá váljon a veszély: a 14 évnél fiatalabb gyerekek évente 3700–4200 esetben kerülnek összeütközésbe a törvényekkel, miközben a teljes népességhez képest háromszor akkora valószínűséggel válnak maguk áldozattá.

Nincsen egységes álláspont

A jogászok és a gyermekpszichiáterek és szakemberek között is éles vita alakult ki arról, a korhatár 12 évre való leszállításának eredményéről. Gönczöl Katalin kriminológus, az ELTE egyetemi tanára a Népszabadságnak úgy fogalmazott, a gyermekkorban elkövetett bűncselekmény leginkább valamilyen súlyos társadalmi értékzavar szindrómája, amelyre nem a „tettes“ büntetőjogi felelősségre vonása a legjobb válasz. Véleménye szerint nem a tünetet, hanem az okokat kell kezelni. Mint mondta, egy gyermek esetében azt kell vizsgálni, hogy a személyiségfejlődésében hol és miért következett olyan törés, morális eltévelyedés, amely bűncselekmény elkövetéséhez vezetett. Ehhez elsősorban nem bíróra van szükség, hanem együttműködő szülőkre, pszichológusokra, hatékonyan működő gyermekvédelmi szolgálatra, segítőkész, befogadó iskolai környezetre.

A korhatár leszállításának mozgatórugóját másképp látja Dr. Sófi Gyula igazságügyi pszichiáter. A szakember a Családhálónak kifejtette: véleménye szerint nem az életkornak van jelen esetben jelentősége, az alsó korhatár csupán egy politikai döntés. Állítása szerint semmilyen egészségügyi szempont ebben a kérdésben nem számottevő. Hozzátette azt is, hogy számos európai országban a hazainál jóval alacsonyabb az alsó korhatár.

Európa is megosztott

Utánanéztünk, és az unió is erősen megosztott ebben a kérdésben. A tagállamok hatályos törvényei 7 és 18 év között szabták meg a büntethetőségi korhatárt. A ”negatív csúcsot”, Írország tartja, a sógorok például a jelenlegi hazai életkort vallják, azaz a 14. életév az alsó korhatár. Más szomszédaink – Románia, Szlovákia és Szlovénia – esetében minden 15. életévét betöltött kamasz ellen indítható büntetőeljárás. Máltán pedig 18 év alatt senki sem vonható büntetőjogi felelősségre. A kontinens egyik meglepetése az Egyesült Királyság, ahol nincsen alsó korhatár (!), ám Svájcban sem bánnak kesztyűs kézzel a kicsikkel, már a 10. életévüket betöltő tinédzserek ellen is  folytatható büntetőeljárás. Törökországban azonban kizárólag a felnőttek büntethetőek.

Az igazságügyi szakértő kitért arra is, hogy hazánkban hosszú évtizedeken keresztül más volt a helyzet: a 12 éves korhatárnak hagyománya van a magyar jogban, 1961-ig itt húzták meg a határt.

Sófi, aki az Európai Igazságügyi Gyermekpszichiáter Társaság tagja, folyamatosan nyomon követi a hazai statisztikát. „Nem látom, hogy nőne a bűnelkövetők száma” – szögezte le, azonban véleménye szerint a legnagyobb baj az, hogy a büntethetőség alsó korhatára alatti gyermekek körében nagyon szép számmal van bűnelkövető. Mint folytatta, ugyancsak markánsan megfigyelhető jelenség, hogy az egyes cselekményeknek súlya, és a cselekmény jellege változott meg, és a súlyosabb bűncselekmények száma ugrott meg.

Ezeknek az eseteknek pedig a társadalmi visszhangja a médiának köszönhetően felerősödött. Az igazságügyi szakértő kitért arra is, hogy a több súlyosabb bűncselekmény nem a gyerekek bűnözői hajlamára vezethető vissza, hanem arra, hogy sok esetben éppen a felnőttek késztetik őket a bűnelkövetésre. Dr. Sófi Gyula portálunknak végül úgy fogalmazott, tudomása szerint a korhatár leszállításával a kormány az idősektől azt a lehetőséget kívánja elvenni, hogy nem büntethető korúakat vonják be a bűnelkövetés körébe.