“Ha otthon maradok, meghaltam volna!” – Valóban?

Egy észak-karolinai bábát nemrég megvádoltak, amiért az észak-amerikai bábák hivatalos engedélye (CPM) nélkül kísért otthonszüléseket. A helyi média is hírt adott az esetről, felidézve egy anya történetét, aki a “ha otthon maradok, meghaltam volna”-szemszögből közelített a témához.

Erin Ellis bába 2004 óta kísér otthonszüléseket az Egyesült Államokban. Nézzük, hogyan vélekedik a fenti mondatról! “Amikor ilyen kijelentéseket hallok, mindig nagyon rosszul érzem magam. Márpedig bábaként sok efféle mondat jut a fülembe. A nők szeretik elmesélni szülésük történetét, ami teljesen természetes, de amikor azt hallom, hogy valaki meghalt volna, ha otthon hozza világra a gyermekét, csak hümmögni tudok.

Egy átlagos kórházi szüléshez hozzátartozik az oxitocin, az epidurális érzéstelenítés. Azoknál a vajúdó nőknél, akik oxitocint kapnak, jóval nagyobb eséllyel jelentkezik erős vérzés a szülést követően. Számtalan mítosz övezi a kórházi szülésgyárakat, ahol a legtöbb vészhelyzet a szükségtelen beavatkozások következménye.  

Vajon miért hal meg annyi nő kórházi szülések során? Ezt pontosan senki nem tudja, mivel rengeteg a homályos információ. Az okok között leginkább az embóliából, a preeklampsziáből, a vérzésből, a fertőzésből, valamint az altatásból / érzéstelenítésből adódó visszafordíthatatlan helyzeteket említik.

Az otthonszülés és a kórházi szülés két tökéletesen eltérő modell szerint működik. Az otthonszülés mottója az, hogy “Ne próbáld megjavítani azt, ami nem romlott el”, vagyis a természetes folyamatok akkor zajlanak a legoptimálisabban, ha nem avatkozunk beléjük. A kórházi modell azonban a cselekvésen alapul: eszerint a várandósság és a szülés valami olyan állapot, amin javítani kell. De minden beavatkozásnak megvan a maga következménye. Egy átlagos kórházi szülés során például könnyebben lép fel erős vérzés a szülés után. Otthonszülésnél ilyesmi nem fordul elő.

Új kutatások szerint azok a vajúdó nők, akik oxitocint kapnak jóval nagyobb százalékban véreznek erősen szülés után. A szervezetben természetes módon jelen lévő oxitocin dolga az, hogy segítse a szülés után összehúzódni a méhet és minimálisra csökkentse a vérveszteséget. A mesterségesen adott oxitocin azonban, mivel túlterheli a szervezetet, éppen hogy megakadályozza a normális méhösszehúzódást, nem beszélve a vérzésről.

A közvetlenül a szülés után történő beavatkozások is okozhatnak erőteljes vérzést. A baba megszületése utáni percek rendkívül fontosak és pótolhatatanok mind az anyának, mind az újszülöttnek. A természetes hormontermelődés felelős ilyenkor azért, hogy az anya és a baba minél könnyebben egymásra hangolódjon mind fizikailag, mind érzelmileg. Ezek a hormonok segítenek a méhlepény biztonságos megszülésében is. Az anya hormonszintje soha máskor nem olyan magas, mint közvetlenül a szülés után. Ha ebbe a hormontermelődésbe mesterségesen beleavatkoznak,  megnő a kockázata az erős vérzésnek.

A kórházi rutin rendszeresen elválasztja az anyjától az újszülöttet, idő előtt elvágja a köldökzsinórt, nem hagyja, hogy az anya olyan pózban szüljön, ahogy neki a legjobb, elvonja az anya figyelmét a babáról, stb. Otthonszüléskor a bábák és a dúlák tiszteletben tartják a szülés utáni hormonális változások fontosságát és nem avatkoznak közbe, hacsak az anyának vagy a babának nincs szüksége segítségre.

Amikor azt halljuk, “meghaltam volna, ha otthon szültem volna”, vagy azt, hogy “a kisbabám meghalt volna”, érdemes véggiggondolni, hogy noha tragédiák sajnos a legjobb ellátás mellett is történnek, éppen a kórházi szülések azok, amelyek valóban veszélyessé teszik a szülést és a születést. Hivatalos becslések szerint minden második szüléssel összefüggő halál megelőzhető lenne. Persze nem az a célunk, hogy minden negatív szülés körüli eseményt kizárólag a kórházi szülési protokollnak tulajdonítsunk, de az bizonyos, hogy a szülés során meghaló anyáknak és babáknak az aránya jóval magasabb az intézményben történő szülések, mint az otthonszülések esetben.”