„Ha sok apró dologgal gazdagítjuk a közösséget, összetartó ereje is megnő”

„A fiatalok helyben tartása kemény dió, nem csak egyesületünk számára”(…) „Úgy képzelem, ha sok – sok apró dologgal tudunk gazdagítani egy közösséget, akkor annak összetartó ereje is meg fog növekedni. Ha az emberek anyagilag nem is lesznek gazdagabbak, de lelkileg biztos kiegyensúlyozottabbak lesznek”. Soós Gyulával, a Monostorapári Bokréta Nagycsaládosok Egyesülete elnökével beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet, hogy nagycsaládos egyesületet alapítsanak?

Egyesületünket 1994-ben a falunkban és a szomszédos Kapolcson élő nagycsaládosok alapították. A kapolcsi tagok később önálló egyesületet alakítottak. Az alapítás céljai megegyeztek a NOE céljaival, és kezdettől fogva, mint tagegyesület működünk. Az alapító családokból már csak a mag maradt, sokan elhunytak már, többeknek felnőttek a gyerekei, vagy az egészségi állapotuk romlott meg, és nem tudtak részt venni programjainkon. Egy négy évig tartó hullámvölgy után, amikor az egyesület tag családjaink száma harmadára csökkent, újból „visszatornáztuk” magunkat az eredeti családszám fölé.

A környező falvak nem kaptak kedvet a dologhoz?

Érdekessége a dolognak, hogy a környező falvakból is jelentkeztek családok egyesületünkbe. Ezt azért tartom fontosnak, mert idővel, ha az ott élők is megismerik céljainkat, a nagycsaládos létforma nehézségei mellett a szépségeit is, elgondolkoznak azon, hogy mégsem olyan rossz dolog az a nagycsalád és tudatos vállalásával mennyi örömben lehet részük. Abban is reménykedek, hogy idővel önálló egyesületet is tudnak majd alakítani.

Létezik terület, amire kiemeltebb gondot szükséges fordítani, mondhatni az egyesület fő profiljának számít?

Különálló fő profilunk nincs. Talán azért, mert egy 1100 lelkes faluban ez nem is lenne célravezető. Itt mindenki ismeri egymást, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. A helyi igényekhez és szokásokhoz kell alkalmazkodni. Itt működik még egy Ifjúsági szervezet, van Nyugdíjasok egyesülete, egy fogyatékkal élők csoportja, most van bírósági bejegyzés állapotában A Magyarságért baráti kör egyesület. Velük közösen kell az emberek mindennapi gondjaival foglalkozni, szorongásaikat oldani, egy élhetőbb életet összehozni.

Egyesületünk a legtöbbet a fiatalokkal, főleg az iskoláskorúakkal foglakozik. A gond a mindennapokkal van, a szülők között ritka, aki helyben tudott munkát találni, vagy Tapolcán, Veszprémben vagy olyan cégeknél dolgozik, hogy csak a hétvégén jön haza. Sokaknak még a családi örökségből származó szőlő, vagy a kerti munkák is szaporítják a dolgaikat. Ezért a fiatalokkal való foglakozást fontosnak tartjuk.

Milyen programokat szoktak szervezni?

Környékünk gazdag a látnivalókban, ezt ki is használjuk, és gyakran szervezünk kirándulásokat a környező hegyekbe. Évente 4-5 alkalommal. Szinte minden évben rendezünk a gyerekeknek nyári tábort, saját erőből, a helyi erdőgazdaság és az önkormányzat támogatásával. Ide nem csak az egyesületi tagjaink gyerekeit visszük el, hanem minden helyi családnak felajánljuk a lehetőséget. A tábor vezetését és a gyerekek felügyeletet viszont tagjaink látják el. Tavaly augusztusban például a Sáska falu melletti erdőben voltunk 5 napot. Mindezt fejenként 2500 Ft-ból. Persze minden család, aki tudott segített kertből való élelmiszerekkel.

Minden évben tartunk családi napot, karácsonyi ünnepséget és igyekezünk a régióban levő nagycsaládos egyesületek rendezvényeire is elmenni. Tavaly Nyirádon és Veszprémben voltunk. Májusban pedig a Budapesten tartandó családi napra szeretnénk elmenni, és azon aktívan is részt venni. Természetesen idén is lesz nyári szünidős tábor.( Éppen most jöttek a gyerekek,, ugye idén is megyünk táborba?”) A kamaszodó gyerekek számára pedig a téli szünidőre „tánc és illemtan” szerű foglalkozást kell majd tartanunk, mert nagyon rájuk férne.

Említette, hogy korábban az elöregedés is okozott problémát. Milyen ma a közösség összetétele?

Tagcsaládjaink nagyobb része fiatal, és a legtöbb gyerek még általános iskolába jár, ami itt van községünkben. Ez szerencsés eset, mert 5 faluból járnak ide a felső tagozatos gyerekek. Az iskolával jó a kapcsolatunk és többször rendeztünk már közös programokat is, így például egyesületünk segítségével már két Balaton körüli kerékpártúrán voltunk a gyerekekkel. Sajnos pedagógus tag nincs egyesületünkben, de ez nem gátolja az iskolával való kapcsolatot. A gyerekek egy-két kivétellel mind folytatják iskolai tanulmányaikat, ki szakmunkás képzőben, ki gimnáziumba, szakközépiskolában. Ez örömteli dolog, csak van egy hátránya, kiesnek látókörünkből, hisz ritka az a gyerek aki „bejárós”, általában Pápán, Veszprémben, vagy Ajkán vannak kollégiumban és csak hétvégére jönnek haza. Az itthon töltött hétvégék pedig zsúfoltak számukra.

Jó tapasztalatunk van a NOE ifjúsági tagozata kezdeményezésével. Itt 15-25 éves fiatalok vannak együtt és alkotnak egy csapatot. Szakképzett trénerek segítségével tudnak különböző élethelyzet feladatokat gyakorolni és megoldani. Az ilyen foglalkozásokra szívesen mennek a gyerekeink. A fiatalok helyben tartása kemény dió, nem csak egyesületünk számára. Mindenki szalad a nagyobb kenyér után, a helyi vállalkozások nem tudják felvenni a felnövekvő munkaképes fiatalokat. Mezőgazdasággal meg csak az a lélekben is elkötelezett fiatalok (ilyen is van) találják meg jövőjüket. Egyrészt örömteli dolog, hogy a fiatalok között a diplomások aránya talán még jobb is, mint az országos átlag, de sajnos ez azzal jár, hogy nagyon sokan nem tudnak már hazajönni, hisz munkájuk már máshova köti őket.

Mennyire mozgathatók, aktívak a tizenévesek és a friss szülők? Ők is részt vesznek a közösség építésében?

Általában az a jellemző, bármilyen eseményre szívesen jönnek, csak az a gondunk, hogy a mindennapi élet, a jobb megélhetés akarata és bizonyos kényszere nagyon lefoglalja a szülők szabadidejét, és az egész napos programokra nehéz elegendő számú szülőt beszervezni, hisz mindenkinek van otthon is elég gondja. Inkább úgy mondanám családjaink többsége „tisztes szegénységben” él. A szülők sokat dolgoznak, hogy a megszokott életnívójukat fent tudják tartani. Ez sajnos sokszor a gyereknevelés rovására megy.

A gond a kisebbséggel van. A falunkban élő cigány családok negyven százaléka tagunk, nem válogatunk származás, vagy anyagi helyzet szerint. A családi napokon kívül nem igazán tudtunk, még nekik is megfelelő rendezvényt tartani. Különösen a kezdetekre volt jellemző, hogy nem jöttek el a programjainkra. Tervezzük a Cigánykisebbségi Önkormányzattal közösen, hogy egy életviteli ismertető előadássorozatot rendezünk, talán lesz foganatja. Arra is figyelünk, hogy gyerekeik iskolába járjanak, s ha kérik – volt már rá példa – a tanulásban is segítjük a gyerekeket.

Említette az önkéntességet. Karitatív feladatokat is ellátnak?

Egyesületünkben mindenki „önként – dalolva” dolgozik, és a jó szónál több nem is kell, azért amit teszünk. Már több éve mi osztjuk szét a falu rászorulói számára a Magyar Élelmiszerbanktól kapott adományt. Ez különösen a kezdetén kemény adminisztratív munka volt, de az évek múltával már belerázódtunk. Karitatív tevékenységünket inkább az adódó alkalmak jellemzik. Természetesen minden országos gyűjtésben (árvizek, katasztrófák) részt vettünk, de sajnos többször megesett, hogy bajba került családjainknak kellett gyűjtést szerveznünk gyerekeik orvosi ellátására.

Van olyan tevékenységük, ami kimondottan Monostorapáti számára fontos, csak önökre jellemző?

Kimondottan Monostorpáti számára fontos tevékenységünk, amivel kinőnénk a sorból, talán nincs. Azt határozottan állíthatom, hogy jelenlétünk viszont fontos és már természetes része lett falunk életének. Nem kitűnni szeretnénk, hanem olyan csapatot alakítani, akikre számíthat a falu. Nagy dolgokban csak közösen tudunk lépni. Ilyen a tavalyi évben kezdett falunk névadójának Almád monostor romjai feltárásához való tereprendezési munka, vagy az idei év augusztusára tervezett, A Magyarságért Baráti körrel közösen megrendezendő magyar-magyar találkozó, ahova 7 szomszédos országból várjuk magyar barátainkat.

Mire a legbüszkébbek, mlyen terveik vannak a jövőben?

Tervbe vettük egy civil nap megtartását, ahol a helyi egyesületekkel összefogva rendeznénk egy „falunapot” aminek témája a most már időskorúak gyerekkori játékai lenne. Azt hiszem ez a két program nagyon fontos lesz, mert egyrészt fiataljaink történelmi szemléletét tágítja, és tudatosítja bennük az egy nemzethez tartozás érzését. Természetesen a fiataljaink nagy szerepet kapnak a rendezvényben, mint közreműködők, de mint segítő, szervezői feladatokat is ellátnak majd terveink szerint.

A falunap pedig a hagyományok megismertetéséhez volna ragyogó eszköz. Egyesületünk kezdeményezésére hoztuk be a falu adventi koszorúján a gyertyagyújtást. Most már három éve tart. Reméljük, hagyománnyá válik. Ezelőtt ilyen nem volt, most az adventi időszakban minden vasárnap délután más-más civilszervezet gyújt gyertyát a Falumúzeum előtt egy szép gondolatot elmondva, vagy rövidke műsort adva, amire mindenkit meghívunk. Érdekes megfigyelni, ahogy hétről-hétre nő a megjelentek száma. A legjobb benne az, hogy a szülők hozzák a gyerekeket is, s megszokják, hogy van és természetes lesz, hogy ennek lennie kell. Talán már feledésbe merült, hogy mi kezdeményeztük, ez nem is lényeg, de apró dolgokból kell összeállítani a nagyot.

Úgy képzelem, ha sok – sok apró dologgal tudunk gazdagítani egy közösséget, akkor annak összetartó ereje is meg fog növekedni. Ha az emberek anyagilag nem is lesznek gazdagabbak, de lelkileg biztos kiegyensúlyozottabbak lesznek, és önbecslésük is megnő, és akkor ez egy öngerjesztő folyamattá tud válni.