Házasság azonos neműek között? “A gyermeknek joga van apához és anyához!”

A francia parlament január 14-én tárgyalja a kormány által már elfogadott „Házasságot mindenkinek” című, az egynemű párok alkotta közösségeknek a házassággal azonos státuszt biztosító törvénytervezetet. A franciák már több formában is tiltakoztak, legközelebb 2013. január 13-ára hívják Párizsba a törvénytervezet elutasítóit egy tömegdemonstrációra.

A Magyar Katolikus Családegyesület francia testvéregyesülete, az AFC (Associations Familiales Catholiques) levélben fordult minden jóakaratú emberhez, aki az azonos neműek házasságát elutasítja: támogassa a törvénytervezet ellen folytatott kampányukat. Céljaikat, a tömegtüntetés szervezését a http://www.lamanifpourtous.fr/ honlapon ismertetik. A demonstráció céljával való egyetértést aláírással lehet megerősíteni a http://www.tous-pour-le-mariage.fr/ honlapon.

Az alábbiakban olvasható az AFC kiáltványának fordítása.

7 alapos ok, hogy tiltakozzunk a “házasságot mindenkinek” indítvány ellen

A Kormány be fogja nyújtani azt a törvénytervezetet, mely bevezetné – az ő kifejezésükkel élve – a „Házasságot mindenkinek”. Ez a pozitív hangzású cím egy olyan törvényt takar, amely az azonos nemű személyekből álló párok szamara lehetővé tenné, hogy házasságot kössenek, és (ami ezzel együtt jár) gyermekeket fogadjanak örökbe.
A Kormány ezt azzal magyarázza, hogy a kampányának egyik ígéretét teljesíti, következésképpen a franciák többségének támogatását élvezi. A szóban forgó terv, bár François Hollande miniszterelnök jelölti kampány programjában valóban szerepel, azonban semmiféle vitára nem került sor sem az elnökválasztás előtt, sem azt követően.
A Kormány gyorsan kiván lépni: talán azért, hogy füstfelhőbe burkolja gazdasági nehézségeit, hiszen a franciákat leginkább ezek aggasztják.

1.     Beszédes számok
• A 2010-ben örökbefogadott 4380 gyermekből, 3504 – vagyis 80%-uk – nem Franciaországból való volt.
• Az azonos nemű személyekből álló párok – az INED (Institut National d’Etudes Demographiques – Demográfiai Tanulmányok Nemzeti Intézete) szerint – a párok kevesebb, mint 1% -át alkotják (forrás: Contexte de la sexualite en France – A szexualitás összefüggései Franciaországban).
• A 2010-ben a 205 558 bejegyzett élettársi kapcsolatból 9 143 volt az azonos neműeké (4,5%), (lásd http://fr/fr/themes/tableau.asp?reg_id=0&ref_id=NATTEF02327)
• 2010-ben megközelítően 6000 örökbefogadási engedélyt adtak ki (9000 keresetből, amelynek 90%-át házaspárok nyújtottak be), a gyermekekre váró jelöltek közül pedig 24700 kérést hagytak jóvá (forrás: http://www.adoption.gouv.fr/).
• Az INED úgy latja, hogy 10 azonos nemű személyből álló pár közül egynek van gyermeke. Az INED szerint 24 es 40 000 között van azon gyermekek száma, akiket két azonos nemű személy nevel.

2.     Túl a törvénykezés kompetenciáján

A törvény szerepe az Államban
A családok minden nap elmondják, hogy mit jelent a család. Nem kérik az államtól, hogy megmondja nekik, mik ők, mi a család. Inkább a családok mondhatnák el az államnak, mit kell csinálnia, de ehhez arra lenne szükség, hogy az állam megteremtse a lehetőséget arra, hogy meghallgassa őket.
Egy azonos neműekből alló pár más, mint egy férfiból es egy nőből álló pár. Ez a különbség, melyet bárki képes felfogni, igazolja azt, hogy megkülönböztetetten kell a témát kezelni. Ha a kettőt összemossuk egymással, az igazságtalanságot teremt.

A törvény általános szabály: célja nem a sajátos helyzetek kezelése
A homoszexuálisok diszkriminációja elfogadhatatlan. Ugyanakkor azok, akik ma azt mondjak, hogy a homoszexuális emberek éppolyan jogokkal bírnak, mint mindenki más, nem veszik tekintetbe e személyeket. A homoszexuálisok figyelembe vétele olyan irányba fejlődött, hogy megnőtt a velük szemben tanúsított elfogadás. Az ő rossz életérzésük ettől mégsem lett kisebb: vajon a Kormány terve választ tud-e adni erre az identitásbeli problémára?

    3.    Átalakítás, nem nyitás

Házasság két felfogásban
Az azonos nemű személyek közötti házasságot érintő törvényhozás a már létező házasságot formálja át, nem pedig a személyek új kategóriája szamara teszi nyitotta azt.
Az azonos neműek közötti házasság torvénybe iktatása a házasság kétféle koncepcióját hozza majd létre: együtt létezik majd “férj es feleség” és ”házastárs 1 és házastárs 2″ (mivel azok helyzetét nem változtathatja meg a törvény, akik annak létrejötte előtt már házasságot kötöttek). Együtt áll fenn majd a házasság az apaság feltételezésével, és az apaság feltételezése nélküli házasság, ha e feltételezést elismernék, az mar nem jogi fikció (az örökbefogadáskor, vagy “AMP avec tiers donneur” – heterológ művi megtermékenyítés – eseten alkalmazott kifejezés), hanem a jog meghamisítása lenne.

Zűrzavar a családi állapot terén
Az azonos neműek házasságának törvénybe iktatása zűrzavart fog előidézni a családi állapot terén: az új törvény előtt összeházasodott “apa és anya” vajon “szülő 1 és szülő 2 lesz”? A “férj es feleség” „házastárs 1 es házastárs 2” lesz? Vajon mindenki kiválaszthatja majd, hogy mi legyen a családi állapota? Az új rendszerben összeházasodottak esetében ezek a megjelölések bizonyara csak “semlegesek” lehetnek (“szülők”, “szülő 1”, “szülő 2″, ”házastárs”).

    4.    Ugyanazon szó, eltérő valóságok

A kétértelmű kommunikáció felé
A törvény következményekkel jár majd a társadalmi kapcsolatokra nézve, mivel a házasság szót kétértelművé teszi, olyannyira, hogy amikor majd két ember a házasságról beszélget, sem egyiknek, sem másiknak nem lesz halvány fogalma sem arról, hogy ezen mit értenek. A házasság így elveszíti tartalmát es eredeti mivoltát. Mennyiségi téren, a polgári házasságtól való erős eltávolodáshoz is vezethet mindez, ami már csupán néhány homoszexuális személy, es olyan zsidó, muzulmán, vagy katolikus jegyes dolga lesz, akik egyházi házasságot kívánnak kötni.

    5.    A házasság: egy sajátos intézmény

Az érzelmek: igen, de nemcsak azok
Az érzelmek ugyan fontosak ahhoz, hogy döntést hozzunk, de a házasság nem csupán érzelmi kérdés. A házasságot nem korlátozhatjuk sem a két személy egymás iránt érzett érzelmeinek bejegyzésére, sem pedig egy magánjellegű vagyoni szerződésre: számos házasság törése kapcsolódik ahhoz, hogy a kapcsolatokat lényegében érzelmi, affektív alapon kötötték meg.

Antropológiai valóság
Egy férfi és egy nő között létrejött házasság egy alapvető antropológiai, és nem csupán lelki valóságra épül. Amikor valaki házasságot köt, akkor az intenzívebb családi élet felé lep. A házasság két ember közös életének célba érkezett formája, melyben személyesen és társadalmi szinten elismerik, hogy a házaspár egymást szükségképpen és teljesen kiegészíti; melynek során nyilvánosan és tartósan elköteleződnek a szeretetre, egymás segítésére, a hűségre és a termékenységre, ez a családi élet kvintesszenciája; egyedülálló és semmi mással nem helyettesíthető eszköz a társadalom egésze számára, amely éppen arra a különbözőségre es dinamizmusra épül, ami a hűségre, az állandóságra szóló elköteleződésben az idővel kibontakozik…

Pontos jogi keret
Annak ellenére, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házassághoz közelinek tekintik, és – ennek következtében – össze is keverik vele, a házasság mindig olyan vonásokat ölt, amely intézményes jellegét mutatja: a gyengébbet védelmező keret (gyermek, nő), a szakítások körülményei, a nemzedékek közötti szolidaritás (a házastárs kötelezettségei az após-anyós gondozását illetően, és viszont), es a származás terén megmutatkozó hatások (apaság feltételezése, az örökbefogadás lehetősége egy házaspáron belül…). A házasságban a személyek egysége oly mértékben valóság, hogy szüksége van arra, igényli azt, hogy az örökséget egybeolvasszak azért, hogy egyetlen javat alkosson.

    6.    A gyermek jogai

Alapvető joga, hogy legyen apja es anyja
A gyermeknek van egy alapvető joga: az, hogy egy apa és egy anya nevelje fel őt.
Az olyan törvény, ami megfosztaná őt ettől a jogától, egyenlő lenne azzal, hogy az örökbefogadott gyermekre az őt örökbefogadó par személyes jogát kényszeríti rá, ez pedig szó szerint “a törvénnyel való visszaélés lenne”. Nem kell, és nem is lehet arra kötelezni őt, hogy megelégedjen két egynemű szülővel, mert éppen az apja es anyja közötti viszonyban talál vonatkozási pontokat.

A ragaszkodás, igen, de a másság is
A gyermeknek, ahhoz hogy épüljön, szüksége van a két nem különbözőségére. A gyermekkel szemben egy nő sosem fogja pótolni az apát, sem pedig egy férfi az anyát. A ragaszkodás lényeges, de ahhoz nem elég, hogy belülről építse a gyermeket. Éppen ezért utasítja el a törvényhozás és a bírák, hogy a szülői tekintély gyakorlását erre alapozzák.

7.     A veszélyeztetett örökbefogadás

A veszélyeztetett örökbefogadás
Az azonos neműek közötti házasságról szóló törvénynek a gyermekre vonatkozó jogi következményeit nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem is banalizálhatjuk el. Számos kérdést vet fel: ki fog dönteni arról, hogy a gyermeket egy azonos neműekből alló pár fogad örökbe, vagy nem? Mit mondanak az örökbefogadott gyermeknek, amikor ezt ő húsz évesen számon kéri? Miért zárnak ki minden apasági feltételezést a törvénytervezetben, ha nem azért, mert a gyermek biológiai úton nem jöhet létre (még ha nem is korlátozódhatunk erre)?
A törvénytervezet azzal a veszéllyel jár, hogy lehetetlenné teszi a más országokból való örökbefogadást: számos ország utasítja el ugyanis azt, hogy “az ő” gyermeküket azonos nemű személyekből álló párok fogadják örökbe.

A házasság nyitása csak tovább növeli majd az engedélyezési kérelmek számát, és tovább korlátozza az örökbefogadás lehetőségeit, feltéve, ha figyelembe vesszük, hogy “a gyermeknek vannak jogai”. A Kormány e téren is igazságtalanságokat teremtene, és tovább növelné azon párok szenvedését, akik szeretnének örökbe fogadni.