Hello, edző, én nem világbajnokot akarok nevelni a gyerekből

"Emma sírva jött ki a vívóedzésről. Megkérdeztem, mi a baj, és elmesélte, hogy az edző ordított vele. Közvetlen közelről, bele az arcába. És előtte megcsapta őket a pengével is, mert szerinte nem dolgoztak rendesen. Leállítottam a motort, és azt mondtam, akkor most visszamegyünk, és beszélek az edzővel. Emma tovább sírt, és nem mert odajönni." - meséli Péter. "Nem gondolom, hogy világbajnok lesz belőle, azért jár vívni, hogy sportoljon, és megtanulja, hogy sportolni fontos és jó."

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2017. június 09. Dívány

“Samu nem akart kosáredzésre menni. Nem értettem miért, eddig nagyon szerette. Lassan kibukott, hogy fontos meccsre készülnek, és ő nem tartozik a favoritok közé. Az edzés legnagyobb részében a padon ül, ha be is áll, nemigen passzolnak neki, és a csoporton belül kialakult a bénák és a menők tábora, amiben ő a bénák közé tartozik.”- meséli Juli. “Nem gondolom, hogy sztárkosaras lesz, de örülök, hogy mozog, eddig jól érezte magát edzésen, most viszont odalett az önbizalma. Már nem jó élmény neki lemenni.”

“Panka tornász. Egyszer csak bejelentette, hogy utál versenyezni. Meglepett, mert eddig kifejezetten szeretett, és ügyes is, egész jó eredményekkel. Beszélgettünk, és kiderült, az edző azt mondta nekik, hogy aki rosszul fog szerepelni a következő versenyen, arra nagyon mérges lesz. És ő fél, mert mi van, ha valamit elront? – meséli Kata. “Nem hiszem, hogy a szertorna lesz az élete, de élvezi, szeret lejárni, szereti a lányokat. Örülök, hogy jó élmény neki az edzés, és nem értem, miért kell ilyen terheket rátenni.”

“Dávid teljesen kiborult az egyik edzés után, láttam, hogy maga alatt van. Kiderült, hogy az edző rettenetesen kiabált vele a többiek előtt, lusta disznónak nevezte, és azt is mondta, hogy így biztosan nem viszi semmire. Kinyomtattam egy angol nyelvű szakcikket, ami arról szólt, hogy ez nem edzés, hanem gyerekbántalmazás, lementem az uszodába, az edző kezébe nyomtam, aztán sose mentünk oda többet.” – meséli Anita.

A cikk itt folytatódik!