Hogy tanítsuk meg a gyereket az alap etikettre?
Miért nem köszön a gyerek? Mikortól kellene kulturáltan étkeznie a közös asztalnál? Segítünk eligazodni az etikett világában.
Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című könyvének a címe is sokat sejtető, hiszen azt sugallja, hogy az óvoda tanítja meg a legfontosabb viselkedési normákat, amelyek egy életre szólnak.
Melyek ezek?
Például, hogy osztozzunk meg mindenen, játsszunk tisztességesen, és ne üssünk meg másokat! Itt tanítják meg nekünk, hogy mindent tegyünk vissza oda, ahol találtuk vagy hogy evés előtt mossunk kezet!
De valóban az óvoda feladata mindezt megtanítani?
Kétségtelenül sok-sok tudás, viselkedési szabály az óvodás években rögzül, de jómagam inkább úgy fogalmaznék, hogy az intézményi keretek legfeljebb megerősítik azt, amit otthonról hozunk magunkkal. Alapvetően a család és a szülők felelőssége az, hogy közvetítse a gyerekek számára a legfontosabb alapértékeket és viselkedési normákat.
Mónika, aki a harmadik osztályos Zsófi anyukája, így mesélt erről:
“Én úgy nevelek, hogy a kezdetektől jó példát mutatok a kislányomnak. Azzal, ha jó példát mutatunk, akaratlanul is ragadnak a gyerekre viselkedési szokások. Most, hogy már nagyobb, és sok mindent megért, nyilván sokat beszélgetünk is. (…) hónapokba is telik, de megéri újra és újra elmondani a gyereknek ugyanazt. Jó példa és sok beszélgetés, ez a titka”.
“Én úgy nevelek, hogy a kezdetektől jó példát mutatok a kislányomnak. Azzal, ha jó példát mutatunk, akaratlanul is ragadnak a gyerekre viselkedési szokások. Most, hogy már nagyobb, és sok mindent megért, nyilván sokat beszélgetünk is. (…) hónapokba is telik, de megéri újra és újra elmondani a gyereknek ugyanazt. Jó példa és sok beszélgetés, ez a titka”.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a gyerekeknek el kell érniük egy bizonyost kort ahhoz, hogy képesek legyenek megérteni az illemszabályokat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az etikett alapjaival már akkor elkezdhet ismerkedni a gyerkőc, amikor tud magától szilárd ételt enni, meg tudja fogni a poharat és elkezd beszélni. Én is ez utóbbi véleményen vagyok.
Való igaz, hiszen ezt Piaget, a híres fejlődéspszichológus is megfogalmazta, hogy csak 7 éves kor után fognak valódi belső motivációvá válni a szülők nevelés elvei, elvárásai. Addig inkább csak tanult viselkedésről beszélhetünk. Ugyanakkor a tanítás, az alapértékek megmutatása és hangsúlyozása az első pillanattól fogva a mi feladatunk.
Kérem-köszönöm!
Szinte az első udvariassági szabály, amit egy kisgyereknek megtaníthatunk, hogy ha kap valamit, azt köszönje meg, ha pedig szeretne valamit, akkor használja a “Kérem!” szót. Varázsszavak? Igen. Alapvető dolognak tűnik? Igen. Mégis sokszor tapasztalom, hogy óvodás, sőt iskolás gyerekeknél is komoly hiányosságok vannak a kérem-köszönöm kettőssel.
