Hogy változik meg viselkedésünk az interneten? A kiberpszichológus a gyermekek védelmében emel szót

Mary Aiken kiberpszichológus, a Geary-intézet munkatársa, a dublini egyetem (UCD) oktatója, az Europol Európai Kiberbűnözés Elleni Központjának tudományos tanácsadója Jóra fordítani a technológiát – Hit, család és technológia címmel tartott előadást a dublini családtalálkozón.

A technológia negatív hatásaival kezdte előadását – azért a problémákat emelve ki, mert piaci szereplők hada mindent elkövet, hogy úgy állítsa be: a technológia és annak fejlődése kizárólag jó. A kiberpszichológus feladata azonban az egyensúlyteremtés, azzal együtt, hogy ő maga abszolút technológiapárti, ugyanakkor vitathatatlan, hogy az emberi viselkedés megváltozik online. Hogyan hat a technológia a fejlődésben lévő gyerekekre; milyen problémákkal szembesülnek a családok, és ezeknek milyen megoldási módjai lehetnek – erről beszélt előadásában.

Mary Aiken fő szakterülete az internetpszichológia, az úgynevezett kiberpszichológia, mely az alkalmazott pszichológia valószínűleg a jövőben egyre fontosabbá váló területe.

Az első dia a valós és a kibervilág szimbiózisát ábrázolja. „A kibertér önállóságát feltételező elképzelések hamis dichotómián alapulnak… a fizikai és a virtuális nem szemben áll egymással, hanem inkább kölcsönösen hatnak egymásra” – utalt Mary Aiken Slane 2007-es írására.

Hogyan viselkednek az emberek online? Az egyik legnagyobb súlyú változás, ami ránk is hat: az anonimitás (névtelenség), ami olyan, mint egy szupererő, egy emberfeletti képesség; olyan, mint a láthatatlanság. A láthatatlanság hatalom az online világban – viszont óriási felelősség is.

Ismeretes az online gátlásvesztés jelensége (Online Disinhibition Effect, ODE): az emberek online, a kiber kontextusban olyan dolgokat tesznek, amiket nem tennének a valódi világban.

Fontos kérdés, milyennek mutatjuk magunk az online térben: hogyan tálaljuk magunkat. Másnak mutatjuk magunk a LinkedIn-en, a Facebookon, a WhatsAppon – különböző perszónákat mutatunk, önmagunk gondosan manipulált verzióit.

Az online világra jellemző az is, hogy felnagyítódnak, felerősödnek a dolgok, sajnos a problematikus emberi viselkedés is, erről tanúskodnak például a heves online csatározások, az agresszív kommentek, sértő posztok. Jó irányban is hathat az emberi viselkedésre: az altruizmust, a jótékonyságot is felerősíti az internet.

Az előadó egyik céljaként azt jelölte meg: szeretné elérni, hogy másként gondolkodjunk az internetről, az online világról: hajtsunk végre paradigmaváltást. Most a valódi világban vagyunk – mondta a hallgatóságnak –, ha pedig fölmegyünk az internetre, a kibertérbe kerülünk. Gyakran csak öt percre megyünk fel, „csak megnézem a leveleimet” – mondjuk családtagjainknak, és hipp-hopp eltelt 40-50 perc… Mert az időérzékelést torzítja az online világ. Ha belegondolunk a szavakba: „fórum”, „világ” – ezek környezetekre, helyekre utalnak ; valaki szerint az internet hadműveleti terület, háborús zóna. Hasznos, ha a társadalom erre odafigyel, és helyként kezeli az online világot – és akkor rögtön látjuk azt is, hogy védelemre, szabályozásra is szükség van.

Amit mi internetként ismerünk, az az egésznek csupán egy százaléka – a többi 99 százalék pedig a deep web (szó szerint: mély web), és annak mélyén a dark web (sötét web): „az internetnek az a 99 százaléka, amit nem tudsz megguglizni”.

Mivel Mary Aiken gyermekvédelemmel is foglalkozik, gyakran kerül kapcsolatba a deep webbel, a bűnüldöző szervekkel együttműködve, akik (szexuális) „ragadozókra” és bűnözőkre vadásznak a deep weben. Ami ott történik, az hat a „felszíni internetre” (surface web) is – ami pedig a felszíni neten történik, hat a valódi világra.

A két web közötti különbség például, hogy a felszíni web kereshető; standardokat és protokollokat használ. A deep weben nem lehet keresni; mélyebben lévő bugyrában, a dark weben pedig a dark netek (sötét hálózatok) üzemelnek, amelyeket bűnözők népesítenek be; itt találni meg a gyermekbántalmazás nyomait, s az emberiség legrettenetesebb bűnei nyilvánulnak meg rajta. Tudományos környezetben nem használják az „ördögi”, „gonosz” (evil) szót – mondta az előadó –, mégis úgy érzi: a gonosz virágzik a deep weben. Ami nyugtalanító és ijesztő, hogy sok gyerek tisztában van vele, hogyan kell navigálni rajta… És így esély van rá, hogy „rossz társaságba” keveredjenek.

Egy dián a Hidden Wiki, a Rejtett Wikipédia menüjét mutatta meg a közönségnek az előadó, amelyből látható volt, bérgyilkosoktól kemény drogokig sok mindenhez hozzá lehet jutni, bárki számára elérhető. Mindez anonim doméneken, a törvény hatósugarán kívül. Hogy működhet így egy társadalom?

S mi történik az emberi személlyel ebben az egyenletben? Fizikai, viselkedési, fiziológiai, társadalmi, affektív és motivációs szempontból egyaránt hatással van ránk a technológia. Egy igazságügyi pszichiáter ezt úgy fogalmazta meg: „minden idők legnagyobb szabályok nélküli társadalmi kísérletét éljük át éppen”. Gyermekek olyan generációja nő fel, akik kiskoruktól ki voltak téve az internet legrosszabb túlkapásainak.

A 8–11 évesek 32 százalékának van okostelefonja, holott Bill Gates maga azt mondta, nem adna okostelefont 14 évnél fiatalabb gyerek kezébe. A 3–4 éves gyerekek 16 százalékának van tabletje vagy más eszköze az Egyesült Királyságban. Az 5–7 éves korosztály 3 százalékának csináltak saját közösségimédia-profilt a szüleik, vagy YouTube-csatornát – amire a szülők nagyon büszkék szoktak lenni, csak az ide feltöltött anyagokat felhasználhatják beteges hajlamú emberek is, és a gyermekre veszélyt jelenthet.

Az amerikai gyermekorvosok ajánlása (2016) szerint a 0–3 éves babáknak nem szabad a képernyőt nézniük az étkezések alatt és a lefekvés előtti egy órában; a 2–5 éveseknek napi maximum egy óra internet ajánlott; egyáltalán ne legyen digitális eszköz 18 hónapos életkor alatt (kivéve a videocsetet).

2014-es felmérések szerint a szülők és gondozók (a proximális fejlődés zónájának kulcsemberei) naponta nagyjából 200-szor nézik meg a telefonjukat, és 2614-szer érnek hozzá valamilyen okból – ennyiszer nincsenek szemkontaktusban a gyermekkel, és ennyiszer nem érnek hozzá… Az, hogy nincs szemkontaktus és érintés, végzetes következményekkel járhat az emberi fajra nézve.

Az előadó negatív példaként megemlítette a Fisher-Price cég babaülőkéjét, melyet Apptivity Seat néven forgalmaznak, bár Mary Aiken szerint a Captivity Seat (Fogság ülőke) megfelelőbb terminus lenne. A baba elé – aki még csak napi öt órát tölt ébren – egy iPad van rögzítve, amin Disney-videókat és más számítógéppel generált grafikákat néz. Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez biztos, hogy semmi jóra nem vezet. Lehet, hogy rendkívüli számítógépes képességei lesznek ezeknek a gyerekeknek, de nem tudnak majd elkapni egy labdát, vagy átmenni egy úton.

A cikk itt folytatódik.