Hogyan fessünk 60 hímes tojást 4 óra alatt – avagy atyaég anya, holnap jönnek a locsolók!
Előrebocsátom, hogy nem panaszkodni fogok. A Húsvét az egyik kedvenc ünnepem. És nem, nem a népszokások miatt. Azt csak bónusznak kapom minden évben. A hajnali "ürgeöntéstől" a kellemes pacsulikig. Na, erről mesélnék.
Úgy nőttem fel, hogy apró kicsi korom óta – lévén, hogy rengeteg fiú rokonom, unokatesóm van, akik lelkesen ápolják/ták a hagyományokat – minden Húsvét hétfőre óriási kosarakba festegettük a tojásokat Húgommal. Lelkesen, számtalan új ötletet felhasználva, egy idő után már személyre szabva, kinek melyiket készítjük. Igen, a választás lehetősége ilyenkor megszűnt, de örülhettek, hogy meglocsolhattak…
Hajnalban indult a nap, hosszú évekig Öcsém és Édesapám az ágyból öntöttek ki, mint az ürgéket. Volt, amikor élveztem. Aztán sorba felvonultak a többiek, ki vízzel, ki szódával, ki pedig az ultragáz húsvétra kapható pacsulikkal. Mondjuk ebből 10 a fejemen landolt. Egy hónapig nem tudtam kimosni a hajamból, időről időre, és mosásról mosásra alakult az illata. Tegye fel a kezét, aki ismeri az érzést! Ugye? Ugye?
Ma, közel a negyvenhez, oldalamon két lánygyermekkel, hasonlóan lelkes rokoni szálakkal (kicsit megnövekedett fiú egyedszámmal) gyűröm a Húsvét hétfőket. Mosolyogva, lelkesen.
Na jó. Valójában Nagyszombaton eszmélek rá, hogy elfelejtettem tojásfestéket venni, upsz, tojás sincs itthon.
“Vettél csokitojásokat?” -kérdezem ilyenkor félénken Férjemtől, aki minden tiszteletet kiérdemelve ellátja az ünnepek körüli bevásárlásokat.
“Miért, rajta volt a listán?” – hangzik a már vészjósló hangsúllyal érkező kérdés.
“Minden évben kell, tudnod kéne! LEHETETLEN 60 tojás kézzel megfesteni, nem emlékszel hányan jönnek locsolni a lányokat?” – fűzöm tovább a szót akkor, amikor már régen hallgatnom kéne.
“Csak arra emlékszem, ami a listán van” – teszi hozzá uram és parancsolóm, ellentmondást nem tűrő hangon.
“Rendben. Akkor elszaladok az éjjel-nappaliba megnézem van-e még készlet” – hajítom a legtávolabb a labdámat, és tüntetőleg veszem is a kabátomat.
“Képes lennél dupla áron megvenni 40 szerencsétlen csokitojást amit úgyis kihajítanak a kukába egy hónap múlva a szülők, mert a gyerek ilyenkor cukormérgezést kap? Miért nem gondoltál korábban erre? Miért nem jutott eszedbe? Fessetek tojásokat, a lányok úgyis alig várják.” – reagál életem értelme.
“Rendben, akkor festeni való tojásért elugrasz te?” – teszem fel a jogos! kérdésemet, majd rekord sebességgel elugrok egy repülő tojás elől. “Jé, maradt még a hűtőben?” Villan át az agyamon, de sajnos szétplaccsan a padlón, úgyhogy fogom magam és egy gyors mozdulattal távozom az ajtón át, hátha nagyobb készletet rendeltek a nyitva tartó üzletek.
Összeszedtem néhány ötletes, és érdekes megoldást tojásfestésre. Éljenek a kreatív anyukák és gyerekek!
