Hogyan készüljünk a szülőségre: tudatosan vagy ösztönösen?
Ha elég rámenős lennék, most rögtön elindítanám az első szülőfelkészítő tanfolyamot. De nem vagyok. Ráadásul mélyen hiszek az emberekben, s abban, hogy képesek saját erejükből felkészülni és fejlődni. De mégis, milyen felkészülés kellene? Tudatos és ösztönös egyaránt.
Amikor első gyermekemmel voltam várandós, akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy milyen érdekes: gyakorlati és elméleti vizsgát is kell tennünk ahhoz, hogy jogsit kapjunk és autót vezethessünk, de a gyerekneveléshez elég egy jól sikerült örömteli éjszaka a kedvessel, s máris zöld jelzést kapunk. Na, de milyen típusú felkészülésre lenne szükségünk, amikor szülőnek készülünk?
Nos, ha elég rámenős lennék, most rögtön elindítanám az első szülőfelkészítő tanfolyamot, de nem vagyok. Ráadásul mélyen hiszek az emberekben, s abban, hogy képesek saját erejükből felkészülni és fejlődni. De mégis, milyen felkészülés kellene? Tudatos és ösztönös egyaránt.
A tudatos elsősorban nem az elméleti anyag bebiflázására vonatkozik, sőt, némely internetes forrás egyenesen inkább kerülendő, mintsem megszívlelendő – noha persze akad hasznos szakirodalom is a témában, nem egy. Ugyanakkor szinte minden egyes kérdésben tud a szülő addig keresni, míg a saját véleményével azonos vagy akár azzal homlokegyenest ellenkező tanácsot nem talál.
A tudatos felkészülés alatt inkább a szülő önismerete értendő, ezen lenne szerencsés elérni egy szintet ahhoz, hogy aztán szülőként ez a része már ne okozzon további galibákat. S ez nem feltétlenül életkor kérdése, sőt. Nem ártana, ha a szülők tisztában lennének azzal, mik a saját kereteik. Például ha egy olyan szülő veszi maga mellé aludni a babát, aki ezt károsnak tartja vagy igazából fél együtt aludni a kicsivel, annak gondot fog okozni ez a helyzet, ahelyett, hogy megoldást nyújtana problémáikra.
Legalább addig a felismerésig el kellene jutni, hogy amellett, hogy arra törekszik a szülő, hogy a lehető legjobb szülő legyen (enélkül nem érdemes szülővé válni), amellett beismerje, hogy neki is vannak korlátai, s azokat is figyelembe kell vennie. Ami Palikánál működik, Pistikénél emiatt sem fog; azon túl, hogy maguk a gyerekek sem egyformák, s igen különböző habitussal és már a kezdetektől aktívan vesznek részt az anyával és apával való kapcsolatuk kialakításában.
