Hogyan nyaraljunk gyerekkel?

A „sima” és a gyerekes nyaralás közötti különbség ég és föld. Az utazások (akár csak a nagyiig, akár távolabbra) extra szervezést igényelnek, nem nélkülözve az A, B vagy akár C tervezést is. A következő kis gondolatösszegzővel segítünk a családi nyaralást stresszmentesebbé tenni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. május 17. szabo.daniel

A „sima” és a gyerekes nyaralás közötti különbség ég és föld. Az utazások (akár csak a nagyiig, akár távolabbra) extra szervezést igényelnek, nem nélkülözve az A, B vagy akár C tervezést is. A következő kis gondolatösszegzővel segítünk a családi nyaralást stresszmentesebbé tenni.


Alapvetően kétféle szülő létezik. Az egyik magának rendeli alá a gyereket, és éli tovább az életét úgy, hogy pl. „magára kötözi” a lurkót, és így nyaralásnál sem zavartatja magát, és egy újszülöttel is elmegy megnézni a történelmi városok utolsó kőtárát is. Nincs is ezzel gond. Cikkünkben ezúttal a második féle szülői hozzáállást választókkal foglalkozunk, vagyis akik a családi nyaralást rendelik alá a gyermek igényeinek: kevesebb „felnőttes” dolgot terveznek, de több élményt a kicsi(k)nek.

Az úticél kiválasztása

A gyerekek érdeklődési köre egészen más úton alakul, mint egy felnőttnél. Ők még nem tapasztaltak, most kezdtek csak élni, ezért nem a külsőségek fogják megragadni őket, hanem azok az élmények, amikbe belefolyhatnak. A gyereknek kb. 12 éves korukra alakul ki az elvont gondolkodásuk, ennek hatására korábbi élményeik közül azok lesznek az előhívhatóak, amik személyesen őket érintették meg, mert nekik kellett tenniük valamit azok felfogásához, feldolgozásához. Egy múzeumon már egész kicsi gyerek is végigvihető, és bármennyi műemlékoltalom alatt álló templomba be lehet őket vinni, de a puszta nézés nem elég, ezek az emlékek jó eséllyel elvesznek. Megmaradnak viszont a játszóterek egyes játékai, a legfurábban kinéző fagylalt, a lengőteke az étterem teraszán, az aquapark, a kalandpark, és minden olyan, ahol a gyereknek vennie kellett a fáradságot és „dolgoznia” kellett az élmény elsajátításáért.

Próbáljuk hát az ő szempontjukból kiválasztani a lehetséges úticélt, és ha tervezünk valami „felnőtteset” (ettől még nyugodtan lehet), figyeljünk oda arra is, hogy a kicsik igényei is ki legyenek elégítve.

Aktív vagy passzív nyaralás?

Minél kisebb gyerekkel megyünk, annál ésszerűbb passzivizálni a nyaralást. Ez azt jelenti, hogy a nyaralás helyszínén teremtsük meg az otthoni kényelmet, de legalábbis az otthoni környezethez hasonló kiszámíthatóságot. A kicsi gyereknek az a lényeg, hogy megszokott, kiszámítható körülmények között élhessen. Egy tengerparti apartman igényeinkre átszabása után mi is nyaralunk, és ők is jólérzik magukat. Nagyobb gyerekekkel (ahol minél kevesebbet kell pl. vinni, tervezhető, mikor fárad el, stb.) már nagyobb teljesítmények is bevállalhatók: csillagtúrák, vagy akár országjárások is.

Az utazási cécó

Az egyik legnehezebb része a nyaralásnak az odajutás. Mindenképp vegyük figyelembe, mennyit bír a gyerek pl. egy autóban, és szabjuk ehhez a megállókat, vagy magát az úticélt. Kisebb évközi utazásoknál mindig figyeljünk, mennyi idő múlva szakad el a cérna a gyerek(ek)ben, mikor kezdik egymást piszkálni, stb. Nyaraláskor ezekre az időpontokra kávészünetet, kisebb megállókat időzíthetünk.

Egyáltalán, miért nyaralunk?

A csalódások elkerülése végett érdemes végiggondolni, miért is megyünk el nyaralni. Azért, mert mások is mennek, vagy mert tényleg szükségünk van rá? Együtt akar lenni a család, vagy inkább mindenki külön-külön elfáradt, és szükségük van egy kis „lógásra”, ahol egyszerűen mindenki békénhagy mindenkit? Egy biztos: a gyerek számára a nyaralás egészen máshogy csapódik le, mint bennünk. Mivel úgyis nyári szünete van, nem pedig az értékes szabadnapjait áldozza be, ezért neki a puszta nem-otthonlét még kevés, ÉLMÉNYRE van szüksége, míg mi gyakran azzal is megelégszünk, ha kihozzák a kávét nekünk, és még a csészét sem nekünk kell elmosogatni.