Hol vannak a Down-szindrómás gyerekek?

Ha körülnézünk magunk körül, nem látunk „tökéletlen”, vagyis genetikai rendellenességgel született gyerekeket. A média nem szól róluk, a szülők elzárva tartják őket a kevéssé elfogadó társadalom elől, de legfőképpen abortusz áldozatai lesznek. A legsúlyosabb gond pedig az, hogy meg sem döbbenünk már ezen a fajta szelekción. Carlo Bellieni írt erről a L’Osservatore Romano szeptember 9-i számában.

Az adatok magukért beszélnek. Az olaszországi Emilia-Romagna tartományban a Down-szindrómával azonosított magzatok 60 százalékát,  a Turner-szindrómával azonosítottaknak pedig 50 százalékát vetetik el. Az első esetben főként szellemi, a másodikban főként testi rendellenességről van szó. Elegendő ok ez arra, hogy elpusztítsuk őket? – teszi fel a kérdést a cikkíró.

Az Eurocat európai felméréséből kiderül: az ajkak vagy a szájpad elváltozásainak (enyhe és műthető rendellenességek) korai diagnosztikája ahhoz vezet, hogy a magzatok több mint 10 százalékát abortálják. Franciaországban a Down-szindrómás magzatok 96 százaléka nem születhet meg. Nemrég egy francia parlamenti képviselő ehhez még azt is hozzáfűzte: „Valójában inkább azt kérdezem, miért marad meg az a 4 százalék?” Egyre több államban javasolják a várandós nőknek, hogy vizsgáltassák meg a magzatot a Down-szindrómára utaló jegyek tekintetében ultrahangos méréssel, amniocentézissel.