Húszéves hatvanévesek – avagy a nagy anti-aging para
Tökéletes alak, gyönyörű mosoly, ragyogó bőr, soha meg nem ereszkedő mellek… egy-két csodaszer és beavatkozás, és örökre húsz éves maradhatsz! Legalábbis ilyen ígéretekkel kábítanak bennünket a különböző szépségipari cégek reklámjai. Csak pénz kérdése az egész. A kérdés csak az, miért is lett a fiatalság ennyire vágyott, az öregedés pedig ennyire rettegett fogalom?
Őszintén? Nem szeretnék újra 20 éves lenni. Így, kétszer annyi idősen örülök neki, hogy kétszer annyi idős lehetek. Büszke vagyok minden egyes megszerzett tapasztalatra, minden könnyre, fájdalomra, ráncra és narancsbőrre. Negyven évvel és három gyerekkel a hátam mögött egy csomó olyan dolgot tudok magamról és a világról, ami hatalmas biztonságérzetet ad, és aminek igencsak híján voltam húsz évesen.
Hogy nem olyan a fenekem, vagy a bőröm, mint akkor? Persze, hogy nem olyan! Eltelt húsz év! És hogy van pár (jópár) ősz hajszálam? Még szép! Éppen ezek mutatják, mennyi tudással, érzéssel, élménnyel gazdagodtam az elmúlt évtizedekben!
Így aztán mindig meglepődöm, amikor negyven, ötven, hatvan, sőt, hetven évesek elkeseredett harcot folytatnak azért, hogy a külsejük ne tükrözze azt, amilyenek belül. Természetesen nem arra gondolok, hogy az ember lánya igyekszik adni magára – ez teljesen rendben van. Kell egy-két jó minőségű sminktermék és krém, fontos, hogy rendezett legyen a külsőnk, a hajunk, a bőrünk, a körmünk. De a saját életkorunknak megfelelően! Nem pedig egy kettővel korábbi generációt majmolva!
Ezt persze kevesen gondolják így. A többségre pedig rá lehetett építeni ezt a sok ezer milliárdos bizniszt, amit groteszk módon szépségiparnak hívunk.
Nemrég egy kaliforniai ötvenes hölgy úgy döntött, itt az ideje megfiatalodni. Egy szakember (?) tanácsára hetente hatszor szintetikus hormonkészítményeket fecskendeztetett magába. És a csoda megtörtént – a hölgy nem öregedett tovább. Helyette meghalt. A boncolás során derült ki, hogy a mája tele volt rosszindulatú daganatokkal. Bár azt nem sikerült bizonyítani, hogy a hormonkészítmények hozzájárultak-e a tumorok kialakulásához, az eset mindenképp elgondolkodtató.
Egy 2015-ös adat szerint az anti-öregedésipar 291 milliárdos üzlet, miközben a legtöbb ígéret és reklám hazugságon, le nem tesztelt, ismeretlen hosszú távú hatásokkal rendelkező termékeken alapul. És nagyon sok esetben előfordul, hogy még ha figyelmeztetik is a vastag pénztárcájú klienseket bizonyos kockázatokra, akkor is vállalják a beavatkozásokat, legyen az műtét, hormonkezelés, esetleg fiatal emberektől levett vér transzfúziója. (Báthory Erzsébet most idekacsintott!)
Sok szépségiparban dolgozó orvos, és szakember (bár a szakember szó erősen megkérdőjelezhető, illetve minimum feltehető a kérdés, hogy MINEK a szakembere? A hazugságé? Az átvágásé? Mert akkor stimmel a kifejezés) azt igyekszik elhitetni a klienseivel, hogy az öregedés egyedül az ő hibájuk. Miután lelkiismeret-furdalást keltettek bennük, gyorsan ajánlanak is egy lehetőleg méregdrága kezelést, amivel a páciensek jóvátehetik „mulasztásukat”.
Soha nem hangzik el, hogy „asszonyom, legyen büszke a ráncaira, és arra, hogy hatvan éves!” Ugye, hogy lehetetlennek tűnik egy ilyen mondat egy szépségklinikán? Mintha egy negyven, ötven, hatvan éves nő nem lehetne szép vagy sugárzó! Mintha az életkor növekedése egyenes arányban állna a „csúnyulással.”
Az öregedés nem orvosi állapot, hanem természetes folyamat, és nincs olyan terápia, ami lelassíthatja, olyan pedig végképp nincs, ami megállíthatná. Igaz ez még az olyan bizarr kezelésre is, mint az Amerikában óriási népszerűségnek örvend vértranszfúzió, amelynek során fiatal (18-25 éves) emberek vérét ömlesztik át idősekbe. És amikor felkelnek a székből, bizonygatják, hogy újra huszonévesnek érzik magukat… önámítás a köbön…
Blood donor at donation with a bouncy ball holding in hand.
És most őszintén: hogy nézne ki ez a társadalom, ha húszéves gyerekeknek húszéves szüleik lennének?
A régi időkben az idős embereket azért övezte tisztelet, mert ők voltak a legtapasztaltabb, és ezáltal a legbölcsebb tagjai a közösségnek. Annyi mindent megéltek már, hogy érdemes volt odafigyelni gondolataikra, véleményükre. Senki nem mutogatott ujjal a ráncaikra, a bőrükre, a testükre, hogy nézd már, mennyire gáz, hogy öreg. Akkor most miért is lett szégyellnivaló a korunk? Talán mert a felszínesség uralja a mai világot? Őszintén: hány ember lett attól boldog (igazán boldog, belülről), hogy végigcsinált egy fiatalító kúrát? Hánynak oldódott meg ettől az élete? És hány lett tőle bölcsebb?
Térjünk vissza a régi, jól bevált (és nem elavult!!!) gondolatokhoz és értékekhez! Fogadjuk el, hogy éveink számának növekedésével sok olyan változást észlelünk, ami arra mutat, hogy idősödünk. És ezzel nincs semmi baj, ez ugyanis a természetes. Együnk egészségesen, mozogjunk sokat és tartsuk frissen szellemünket is. Csupán ennyit kell tennünk, és ezzel harmóniába kerülünk a természettel és önmagunkkal is. És nem csinálunk bohócot magunkból. Egy hatvanéves sosem fog húszévesnek kinézni. De negyvennek sem. Nem is kell. Így vagyunk jók, ahogy vagyunk. Legyünk önmagunkért hálásak.
