Huszonéves kamaszok – szakértő a kapunyitási válságról

A fiatalok egész nemzedéke halogatja a felnőtt, dolgozó, felelős életbe való beilleszkedést. Mi lehet az oka, mik a tünetei, hogyan előzhető meg a kapunyitási válság? Lehet-e tanulni az önismeretet? Szatmáriné Dr. Balogh Mária munka-és pályatanácsadó szakpszichológussal beszélgetett a Rádió Orient riportere.

Kapunyitási pániknak nevezzük a pályakezdés körül, általában húsz-huszonöt évesen, de valakinél akár harminc éves korig elhúzódó életérzést, a félelmet a felnőtt élet felelősségétől. Az elmúlt évtizedekben egyre több fiatal halogatja a pályakezdés kérdéseit, amelyet a válság csak tovább erősített: a bizonytalanságot, a gazdaság és a munkaerőpiac kiszámíthatatlanságát, a tényezők komplexitását. Folyamatosan változnak a munkaerő-piaci viszonyok, és nem abba a világba lépnek be a fiatalok, amire felkészítették őket az oktatásban, vagy amire a szüleiktől példát láttak.

Nehéz a személyes kapcsolatépítés, a párválasztás is, hiszen az a külső inger éri a fiatal felnőtteket, hogy ha sikeresen elhelyezkedtek, akkor dolgozzanak, tapasztaljanak minél többet. A kapunyitási pánikot a serdülőkoron túli serdülőkornak is nevezik. Legfőbb jellemzői, hogy a fiatal nem tudatosan, megalapozottan választ pályát, keresgél, fél az elköteleződés minden formájától, és nem tud vagy mer elköteleződni egy személy mellett sem. ‘A média hatására misztifikálódott számára a családi boldogság, a szerelem fogalma. A félelemérzéstől egészen a szélsőséges pánikreakciókig, mély depresszióig terjedhetnek a kapunyitás pánik tünetei’ – mutatta be a fiatalok életbe történő kikerülésének gondjait a szakember.

Vannak olyan fiatalok, akik szeretnének változtatni a helyzetükön, de anyagilag nehéz függetlenedni, a példákból látják, hogy fenyegeti őket az eladósodás réme, a családokban pedig nincs elég tőke a fiatal elindításához. Mások pedig élvezik a felelősség nélküli, „bulizós” életet, amikor nem kell a munka feszültségét átélni, korán felkelni, gyereket etetni, óvodába menni, és dolgozni szaladni, valamint teljes ellátás kaphatnak a „mama hotelben”. A felnőtt élettel járó gondok így egyszerre zuhannak majd a nyakukba.

A társadalmi jelenség nem vezethető vissza csak egy-egy okra: nem csak az anyagi háttértől függ. Ha nem fejleszti a fiataloknál senki az élethez szükséges – mint például a kommunikációs és konfliktuskezelési, a civil élethez szükséges jogi és ügyintézési, vagy az álláskeresési – készségeket, akkor kétségbeesve nézhetnek az egyszerűbb hivatalos ügyek elintézése elé is.