Ilyenek “ezek a mai gyerekek” az óvónők szerint
Rohan a világ. Meg benne az emberek. És vajon mi van a gyerekekkel? Egy átlagos szülő átlagos óvodáskorú gyermekét nagyjából fél 8-8-kor belöki az csoportszoba ajtaján, majd nagyjából fél öt fele kiveszi onnan. A kettő között eltelt időben történtekről pedig vajmi keveset tudunk.
És ezen az sem segít, hogy reggel is, délután is mindenki rohan, az óvónők azt sem tudják, hol áll a fejük, nem nagyon van idejük arra, hogy minden egyes szülővel megvitassák az aktuális gyerek érzelmi-értelmi-fizikai-egészségi állapotát. Csak a legszükségesebbek hangzanak el, folyt az orra, nem pisilt be, szépen evett, aludt/nem aludt délután.
Persze lehet kérni fogadóórát, amikor az óvónő csak és kizárólag velünk foglalkozik, és azalatt az egy-félóra alatt ki lehet kérdezni a gyerekről. A fogadóórák azonban – legalábbis mifelénk – munkaidőben, a gyerekek alvásidejében van, úgyhogy szabadság kivétele nélkül elég nehezen lehet megoldani.
Megkérdeztem két óvónőt, hogy nekik mik a tapasztalataik az utóbbi időben. Változtak-e a gyerekek az utóbbi pár év alatt (mert a világ elég sokat változott), és ha változtak, milyen irányba, mik a mai gyerekek jellemzői, és miket tanácsolnának a szülőknek a kiegyensúlyozott gyereknevelés, illetve az otthon és az óvoda viszonyának egészséges fenntartása érdekében.
