Ilyenek a mai gyerekek a tanár szemével
Az utóbbi húsz évben hihetetlen sebességet diktál a kor, ez pedig logikusan számos változást generál mind a gyerekek, mind a velük foglalkozó felnőttek (szülők, pedagógusok) körében. Arról már írtunk, hogy hogyan látják a mai gyerekeket az óvónők, a gyerekpszichológus vagy a gyermekorvos, de pedagógus szemmel még nem veséztük ki a témát. Ebben volt segítségünkre most Parditka Orsolya, az Új Budai Alma Mater Általános Iskola igazgatónője.
Az egyik legnagyobb és legfontosabb változás a mai gyerekek (és szülők) számára az, hogy hihetetlen mennyiségben érhető el információ – legyen az tudáshoz, tananyaghoz kapcsolódó, vagy bármilyen ismeretanyag a világról.
A gyerekek szemszögéből nézve a túlzott információáradat több negatív következménnyel járhat. Az egyik ilyen, hogy bár valóban elérhető számukra mindenféle információ, de ennek a feldolgozására ők még sokszor nem elég érettek. Képesek az adathalmazok reprodukálására, viszont ezek értelmezéséhez még nincsenek kellő szinten.
A sok információ és adat koraérettnek tűnő gyerektömeget eredményez szinte minden életkorban, ami képes tévútra vinni akár a szülőket, akár a pedagógusokat. Merthogy nem koraérett, hanem csak annak tűnő gyerekekről van szó! Az ilyen típusú információ nem jelent valós tudást és tapasztalatot, ami pedig a legfontosabb lenne. Saját tapasztalatok kellenének ahhoz, hogy ezek az adathalmazok beépüljenek, a gyerek belső valójává váljanak, azonban kimaradnak azok a folyamatok, amik ahhoz kellenének, hogy ezek az infók belsővé váljanak, hogy a fejlődésüket szolgálják.
Ez pedig a szabadidő drasztikus csökkenésével, a feladatok, mindenféle különórák számának emelkedésével, és az életkorhoz igazodó tevékenységek elmaradásával magyarázható.
Mozgás, mozgás!
Nem ritka, amikor hosszan érvelnek amellett szülők, hogy a finommotorikát hogyan fejleszti egy kétéves gyereknél az ipad nyomogatása, ahelyett, hogy gyurmáznának, különböző anyagokba rajzolnának (homok, gríz). Komoly probléma, hogy a pedagógusok is hajlanak erre a kényelmesebb megoldásra, arra, hogy a fedő tudásra építve nincs szükségük a gyerekeknek az alapozásra, pedig egészen 10 éves korig mindent a mozgással kéne megtámogatni!
Mozgáson keresztül fejlődik a gondolkodás, az agy – mindent ide kéne visszavezetni, és ezen keresztül kellene elérni, meg kellene találni azokat a kapcsolódási pontokat, amivel beépülhet a tudás.
A másik probléma manapság az, hogy hatalmas a szakadék a gyerekek és a felnőttek tudása között abban, hogy hogyan találnak, használnak információkat, infokommunikációs eszközöket, és ez sok esetben tud gátja lenni annak, hogy egy nyelvet beszélve, együtt tudjanak működni. Nem arról van szó, hogy ne lenne szükség a hagyományos tanulási formákra, de létszükséglet lenne a mai pedagógusoknál, hogy ismerjék, használják a mai eszközöket, fontos lenne, hogy a pedagógusok legalább értsék, hogy miről beszélnek a gyerekek. Ahhoz, hogy bármilyen téma nevelési szituációvá tudjon válni, egy nyelvet kellene beszélni!
