Iskola a határon III. rész

”Eredményes módszerekkel és eszközökkel kutatjuk fel a tudásra éhes, tehetséges fiatalokat. Sokat dolgozunk velük együtt, hogy érdeklődésüknek és a tehetségüknek megfelelő területen előbbre lépjenek. ennek a munkának az eredményességét mutatják a továbbtanulási mutatók.”

A veszprémi Lovassy László Gimnázium, a győri Révai Miklós Gimnázium és a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium – ezek a legjobb vidéki középiskolák a Quattrocento Kiadó 2012-es, a magyarországi gimnáziumok, szakközépiskolák és technikumok rangsorát tartalmazó kiadványa alapján.

Sorozatunkban az első 10 helyezett középiskolát mutatjuk be röviden, megszólaltatva annak vezetőit is.

A lista összeállítói elsősorban „hagyományos” szempontokat – az érettségin és az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) elért eredményeket, a nyelvvizsga- és továbbtanulási arányt, valamint a 2010-es országos kompetenciamérés eredményeit – vették figyelembe. Emellett vizsgálták a kollégiumi lehetőségeket, a speciális fakultációkat, az oktatott idegen nyelvek számát és a nemzetközi kapcsolatokat.

A sorrend felállításakor a különböző szempontokat más-más mértékben vették figyelembe. A tanulmányi eredmények adták a végeredmény nyolcvan százalékát, az iskolai szolgáltatások – például a tehetséggondozó foglalkozások száma, a termek felszereltsége és az egy diákra jutó könyvtári könyvek száma – tizenkét százalékát, a „kényelmi szolgáltatások”, például a megközelíthetőség, a sportolási lehetőségek és a szabadon használható számítógépek száma nyolc százalékát. A 100 legjobb magyar középiskola című kiadvány teljes, a budapesti középiskolákat is tartalmazó rangsoráról itt olvashattok.

Az intézmények nem helyezési sorrendben következnek, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium a tizedik lett.
Fazekas Róbert igazgatót kérdeztük.

– Önök miben érzik magukat a legerősebbnek?

Ebben az iskolában, a korán megmutatkozó tehetség felkutatása, gondozása és a tudás elismerése a legfontosabb. Az iskola és a tantestület tagjai egyaránt azon dolgoznak, hogy megteremtsék azokat az erőforrásokat, melyek feltételei az emberi értékek kiteljesítésének.

Mely képességükre a legbüszkébbek?

Iskolánkban 4-6 évet töltenek el tanítványaink. Eredményes módszerekkel és eszközökkel kutatjuk fel a tudásra éhes, tehetséges fiatalokat. Sokat dolgozunk velük együtt, hogy érdeklődésüknek és a tehetségüknek megfelelő területen előbbre lépjenek. ennek a munkának az eredményességét mutatják a továbbtanulási mutatók. A büszkeségnek ez a szakmai munka az alapja, de azt tapasztaljuk, hogy a nálunk maturáló diákok nem lettek „szakbarbárok”, hanem széles látókörű, érdeklődő, újdonságra nyitottak. Az iskolai élet hétköznapjai, ünnepei, csak erre az iskolára jellemző programjai hatalmas közösséggé formálják az itt tanulókat. Ez a közösség minden évben újabb tagokkal gyarapodik, és vált az évtizedek alatt egy rendkívül kiterjedt, az egész világot átfogó és időben is több generáción, sőt emberöltőn átívelő szövevényes hálóvá. Ennek a hatalmas közösségnek az iskolához kötődése, identitása adja a teremtő és összetartó erőt.

– Tükrözi-e egy hasonló felmérés a „szellemet”, egy iskola által az oktatáson túl nyújtott értékeit?

Az iskolákat sokféleképpen mérik, rangsorolják. Nem tudok olyan felmérésről, legalábbis engem még nem kerestek meg ilyen kéréssel, hogy mondjam el, az érettségi után öt, tíz, vagy huszonöt évvel, mit érzek, ha iskolámra gondolok, mit kaptam az iskolától, mit köszönhetek meg az intézménynek.

– A hasonló rangsorok elején szerepelni mit „hoz a konyhára” egy iskolának?

Első pillantásra természetesen az örömöt. Számba véve lehetőségeinket, adottságainkat, ismerve a régiónk jellemzőit, az önként vállalt társadalmi felzárkóztatási feladatainkból következő többletmunka nehezen kiszámítható eredményeit ez az öröm megalapozott. Csakhogy az első örömteli pillanatok után azonnal önvizsgálatot tartunk és keressük a jobb eredményekhez vezető utat, kutatjuk a fejlődés feltételeit. A rangsorok minden esetben valamilyen szempontrendszer alapján készülnek, és a rangsorokban szemezgetők szempontjai is nagyon különbözőek. Csak remélni lehet, hogy a rangsorokat értelmezők tisztában vannak az egyes iskolák speciális adottságaival és a listákra ennek ismeretében tekintenek.

– Milyen arányban vannak diákjaik között a helyiek illetve a vidékiek?

Régiónk, és főleg városunk népesség kibocsátó. A depresszált gazdasági környezet, a társadalmi viszonyok, a demográfiai tendenciák, az élet -és munkakörülmények alakulása a városban található magas intézményszám, a közlekedési viszonyok javulása és a munkavállaló népesség körében is folyamatosan növekvő ingázás, az AJTP felvételi feltételrendszere és iskolánk tagozatos oktatásszervezése együttesen azt eredményezi, hogy diákjaink körében a bejárók létszáma emelkedik. A miskolciak most is a diákság felét adják.

– Ha Ön Budapesten lakna, melyik középiskolába járatná legszívesebben gyermekét; illetve vidéken melyiket választaná?

Budapest és vidék ugyanabban az országban van. Olyan iskolában látnám szívesen a gyermekemet, ahol a családi mikrokörnyezet értékrendje és az intézmény értékrendje a legtöbb azonosságot mutatja. Azt az iskolát keresném, ami gyermekem értelmi és érzelmi fejlődését támogató környezetet alakított ki. Az iskolaválasztásnál fontos szempont, hogy lássam és egyetértsek azokkal a célokkal és perspektívával, amit az iskola a maga számára megjelölt.