Jaj ne, már megint jön a hiszti!

Anya, elvihetem az oviba a kacsámat? - kérdi a hároméves. - Persze, drágám. - felelem. De nem akarom elvinni, áááááááá! - ordítja, és már a földön fekszik, zokog, taknya-nyála egybecsorog. Én meg csak állok ártatlanul, és azt kérdem magamtól, ezt a hiszti.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. február 07. bencze.aron

Anya, elvihetem az oviba a kacsámat? – kérdi a hároméves. – Persze, drágám. – felelem. De nem akarom elvinni, áááááááá! – ordítja, és már a földön fekszik, zokog, taknya-nyála egybecsorog. Én meg csak állok ártatlanul, és azt kérdem magamtól, ezt a hiszti.


Hisztikezelés-témakörben sok cikk született már, ám a legtöbb mű tanulsága összefoglalható két fő tanácsban: egyrészt az anya maradjon mindig nyugodt, másrészt nem kezelni kell a hisztit, hanem megelőzni. Tehát a gyerek ne legyen éhes, álmos, és adjunk neki választási lehetőséget, hogy formálhassa az egyéniségét. A helyzet az, hogy a valóságban a gyerekek nem így működnek. Mert amikor a ded üvöltve a földre veti magát a bolt közepén, mert nem kap rágót, akkor állati nehéz úriasszonyként viselkedni, és buddhista nyugalommal figyelni az eseményeket.

A gyereket még csak-csak el lehet ilyenkor is viselni, de a többi vásárló elítélő arckifejezését és beszólásait már nehezebben. A legrosszabb, amikor segíteni akarnak, és felajánlják, hogy elverik majd ők a gyereket, vagy hívják a csúnya bácsit, mumust, boszorkányt, aki majd megregulázza ezt a neveletlen kölyköt. Hát köszönöm, nagy segítség volt, mondanám sokszor, de nem teszem. Épp elég a gyerekkel megküzdeni, eszembe sincs még egy háborús frontot nyitni a bámészkodókkal szemben. Jó tanács az is, hogy kerüljük el a hisztis helyzeteket, de ha mondjuk az én gyerekem minden boltos alkalommal zokogásban tör ki, mert szeretne gumicukrot vagy vicces csomagolású óvszert venni, akkor nem hívhatok minden egyes bevásárlásra bébiszittert. Vagy nagymamát.

A helyzetet meg kell oldanom. Ésszel, érvekkel, mókázással vagy erővel. Valahogy muszáj megvenni a reggeli tejet, különben nem eszünk. A legjobb tanács, amit olvastam, hogy ne vegyük magunkra a hisztit. Ez nem személyes, nem ellenünk irányul. Olyan ez, mint valami természeti csapás, ami jön-megy, ahogy kedve tartja. Vannak családok, ahol szinte mindig süt a nap, és ők sosem fogják megérteni, hogy lehet az, hogy másoknál minden lépésnél vulkánok robbannak. Többgyerekesek előnyben. Ők már tudják, hogy kinek ez jutott, kinek az. Persze némi felkészüléssel lehet csökkenteni a károkat. A következetesség tényleg segít. Legalább otthon, amikor nem kell a nézőkkel is megküzdeni, menjünk át a másik szobába, amikor kitör a balhé. Próbáljuk megmutatni, hogy minket ez nem érdekel.