“Jó segg, sok barátnő, kevés ész” – A nő helye az egyetemen

Fel kell-e lépni az egyetemistáknak a szexizmus ellen? Hitelesebb-e, ha egy fiú képviseli a diákok mozgalmát? Miért nincsenek nők a HÖOK elnökségben? Hol vannak a női rektorok és dékánok? Az X Kommunikációs Központ és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség az ELTE-n rendezett kerekasztal-beszélgetést ezekről a kérdésekről.

Vincze Teréz, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudományi Tanszékének adjunktusa elsőként a néhány hete botrányt kavart ELTE-diáklistáról fejtette ki véleményét. Mint fogalmazott, rögtön abbahagyta a lista olvasását, mert fizikai undor vett rajta erőt, és attól is tartott, hamarosan a tanárokról is előkerül egy hasonlóan becsmérlő lajstrom. Egyelőre nem került, ám az adjunktus szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a lista kapcsán “csupán” az antiszemitizmust és a politikai jelzőket kifogásolták, a szexista megjegyzések senkinél sem verték ki a biztosítékot.

Vincze Teréz szerint nemcsak a diákság szintjén, hanem az oktatói karban is tapasztalható a kettős mérce. Igaz, szofisztikáltabban. Az adjunktus példaként a tanszéki értekezleten lezajló vitákat hozta, ahol a férfi-férfi csörték keményebbek szoktak lenni, a nőkkel azonban a férfiak más stílust alkalmaznak. “Óvatos javaslatokat tesznek, hogy olvassuk el ezt vagy azt a művet, mielőtt a témáról írnánk, nem is feltételezve, hogy már megtettük”, jegyezte meg. Arra a felvetésre, lenne-e esélye tanszékvezetőnek lenni, Vincze Teréz statisztikai adatokkal válaszolt. Az ELTE 16 intézetéből mindössze egyet vezet nő, tanszékek szintjén az arány pedig 70:19. Mint folytatta, egyedül adjunktusi szinten kiegyenlített az arány (legalsó tudományos fokozat – a szerk.), 92 férfi és 97 nő alkotja a gárdát, docenseknél azonban már nyílik az olló (104:71), egyetemi tanároknál pedig szakadék van (103:23). Az MTA rendes tagsága több mint árulkodó: 261 férfi mellett 12 nőnek sikerült megszereznie a kitüntető címet.

A férfiak felelőssége

A szexizmus nem diákcsíny, a nemekkel szembeni előítélet minden korosztályban megtalálható – állapította meg Szemán Dénes Ph.D. hallgató, aki kutatási asszisztens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, az  Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központban. Véleménye szerint mindkét nem számára komoly odafigyelést igényelne a régi bebetonozott gondolatok lebontása. Ugyanakkor kitért arra is, a modern szexizmus mára odáig jutott, hogy magát az egyenlőtlenséget is tagadja. Pedig, mint folytatta, a bérezés szintjén egyértelműen érzékelhetőek a különbségek, ahogy a tudományos eredményességben is. Szemán hozzátette: egyértelműen a férfiak felelőssége a jelenlegi helyzet, ahogy a status quo fenntartásra is, még abban az esetben is, ha személyes szinten ezt kevés férfi élvezheti ki.

Korai élmények

Kremmer Sarolta gimnazistát, a Középiskolai Hálózat és Hallgatói Hálózat aktivistáját is felháborította az ELTE diáklistája, ugyanakkor már az általános iskolában érték hasonló élmények. A megkülönböztetés első pillanatai az első osztályban jelentek meg, ahol a tanító néni a csúnya írás esetén megszólta őt, a fiúkat pedig nem. Mindezt arra alapozva, a fiúk úgyis csúnyán írnak. Saroltát az elmúlt időszak diáktüntetései alatt sem kerülték el a sztereotípiák: az egyik demonstráció során egy fiú kikapta a kezéből a megafont, és ráripakodott, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy azt kockáztatja, elviszik a rendőrök.

1 fiú – 1 lány

Vida Katalin, egyetemi hallgató, Hallgató Hálózat (HaHa)-aktivista pozitívumként emelte ki, hogy a HaHa létrejöttekor kiemelt figyelmet fordítottak a nemi arányokra. “Megszólalásainkra egy fiút és egy lányt küldtünk rendszeresen, azonban ahogy a nyomás fokozódott, ez megváltozott”, ismerte el. A részletekről szólva elmondta: jelenleg a határozottabb fiúk uralják a megszólalásokat, ők tárgyalnak, és ők szólalnak meg a kamera előtt is. Ugyanakkor megjegyezte, a mostani helyzetben is progresszívnek tartja a HaHa-t, és reményét fejezte ki, hogy ismét teret kapnak a lányok a szervezet nyilvános szereplésein.