Kell az idegen nyelv baba korban?
Annyian és annyi mindent írtak már a korai nyelvfejlesztésről. Nem szeretnék besorolni azon szakértők közé, akik elmondják, rávilágítanak, meggyőznek, akik tudni vélik milyen káros, vagy milyen elengedhetetlenül szükséges, hogy gyermekedet fejleszd idegen nyelveken: angolul, vagy nem angolul. Németül vagy egyéb nyelveken…
Arról szeretnék írni, mire számíthatsz, ha meghozod a döntést, ha felkínálod gyermeked számára a lehetőséget, hogy megtapasztalja, az emberek között zajló párbeszédeknek többféle módja is lehet. Nem árulok el semmiféle titkot azzal, ha kimondom, itt is, mint számos a gyermekkort érintő egyéb területen a siker azon áll vagy bukik, hogy milyen az édesanya hozzáállása. Görcsösen törekvő, nagyot vállaló, kételkedő vagy kíváncsi, az új iránt fogékony, nyitott.
Nagy szerencsénkre gyermekünk kíváncsi, az új iránt fogékony és nyitott. Ebből már ki lehet indulni. Hozzátehetjük magunkat. Képességeink, fogékonyságunk, érdeklődési körünk szerint különböző irányba terelgethetjük gyermekünket. Bevezethetjük őt a képzőművészet, a zene, de akár a nyelvek világába. S mindezt megtehetjük a teljesség igénye nélkül. Tudva mégis, hogy jellemformáló erővel bírhat minden korai tapasztalatszerzés.
Érdekes, hogy míg senkiben fel nem merül a kérdés: érdemes-e megtanítani gyermekemnek egy-két kedves népdalt, ha nem ismertetem meg vele a magyar népzenei kincsestár teljes készletét, addig az idegennyelvvel való találkozást sokan feleslegesnek, értelmetlennek, erőltetettnek tartják, amennyiben a gyermek azt nem sajátítja el a felnőtt mércével mérhető szinten. Pedig mindkét esetben olyan kaput nyitunk ki gyermekünk számára, ami komoly formáló erőt jelent a gyermeki világkép alakulásában. Ugyanúgy, mint mikor színes ceruzát adunk a kezébe, s hagyjuk, hogy megtapasztalja, milyen a kék, a piros és a sárga.
Boy and mother 5
Közel tíz éve foglalkozom korai nyelvfejlesztéssel, teszem mindezt német nyelven. Ezen az úton járva számos gyermeket elkísértem 4-5, sőt 6 éven át. Láttam a nyitást részükről, ahogy elfogadták, majd megszerették azt, ami a foglalkozáson zajlik, az idegen nyelv használatát. Mindezt annak okán, hogy ami idegen nyelven zajlik, nos, felkeltette az érdeklődésüket. Mikor ezt sikerült fenn is tartanom foglalkozásról-foglalkozásra, akkor egyértelműen megszületett bennük az elfogadás: jó, tegyük mindezt német nyelven…
Minden gyermek másként reagál személyiségétől függően; van aki anya közelségében, ölében csendben kuksol, s hagyja, hogy ismeretlen szavakkal öntsek formába számára feltételezhető tartalmakat, van aki odamászik hozzám, van aki monoton foglalatosságot folytat, de az ismerős, visszaköszönő momentumoknál odafordul, testmozgással reagálja le, fejezi ki a hallottakat… és persze van aki csillogó szempárral lesi, mi következik vajon…
Nagyon hasznosnak tartom a korai idegen nyelvi fejlesztésben a gyermekek csoportban történő foglalkoztatását. Jó hatással vannak egymásra a nem teljesen egykorú és főképp a tudásszintben eltérő gyermekek. Egy jól működő csoport elbír egy-két olyan gyerkőcöt is, aki kezdetben zajosan jelzi, hogy őt bizony zavarja ez az elbizonytalanító helyzet. Kellő türelemmel ezek a gyermekek is jó eséllyel motiválhatók. Szubjektív, kinek mennyi időre van szüksége a nyitásra.
