Kémiai kasztráció – megelőzi a bűnismétlést?
Időről időre hallani olyan véleményt, mely szerint a számos országban alkalmazott kémiai kasztráció sikerrel alkalmazható az olyan bűnözők esetében, akik szexuális indíttatású bűncselekményeket követnek el. De miről is van szó valójában?
A kémiai kasztráció számos országban számít bevett gyakorlatnak a szexuális bűnözők megfékezésére. Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy a világ számos pontján – így az Egyesült Államok több államában, Oroszországban, Dél-Koreában, Új-Zélandon, de több európai országban, így Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és Németországban is bevett gyakorlatról van szó. Az eljárást többnyire visszaeső erőszaktevők és pedofilok körében alkalmazzák.
Mi az a kémiai kasztráció?
Magát a kémiai kasztrációt már 1944-ben is alkalmazták, amikor mesterséges ösztrogén segítségével csökkentették a férfi tesztoszteronszintet. Az eljárást eredetileg egyes, hormonok által is befolyásolható rákos megbetegedések kezelésére fejlesztették ki, mint például a hormonérzékeny prosztatarák. A kémiai kasztráció abban különbözik a kasztráció ősi formájától, hogy itt semmilyen szervet nem távolítanak el, hanem egy antiandrogén hatású szer segítségével csökkentik az alany hormonszintjét, amely libidócsökkenést, merevedési zavarokat okoz. A kezelés hatása addig tart, amíg azt az alanyon alkalmazzák. A gyakorlatban ez néhány havonta ismétlendő injekció-kúrát jelent.
[shortcodefblock title=”Pengeélen” igazitas=”left” szelesseg=”40″]James Jenkins 2003-ban, cellájában önmagán hajtott végre kasztrációt. Ekkora már 7 és fél évet töltött börtönben szexuális bűncselekmények miatt. A férfi visszaeső bűnösként úgy látta, számára nincs más megoldás, és utólag azt nyilatkozta, hogy a kasztráció neki meghozta a kívánt eredményt. “Két éve nincsenek szexuális vágyaim vagy bárminemű szexuális késztetésem. Az elmém szabaddá vált azoktól a deviáns gondolatoktól, amelyeket fiatal lányok iránt éreztem.” – nyilatkozta a Washington Post hasábjain.[/shortcodefblock]
Önkéntes kasztráció
Noha mindenhol a szexuális bűnözést visszaszorító intézkedésről beszélünk, alapvetően két csoportba tartoznak a kémiai kasztrációt használó országok. Míg néhol kötelezően elrendelik (például az Egyesült Államokban), addig máshol (például az Egyesült Királyságban) önként vállalható az eljárás. Amennyiben egy elítélt szexuális bűnöző vállalkozik a kémiai kasztrációra, sok helyen beleszámítják a büntetésbe, így ténylegesen kevesebb időt tölt börtönben. Olyan esetek is előfordulnak, ahol nincs szó szexuális bűnözésről, csupán az illető saját maga érzékeli és elítéli saját szexuális vágyait, ezért vállalja a kasztrációt.
Túl szép…?
Azonban az eljárásnak komoly mellékhatásai vannak, ezek között leginkább az elhízást és a csontritkulást szokták kiemelni, de hosszú távon a szív -és érrendszeri megbetegedések kockázata is nő, sőt, az emlők férfiaknál zavaró mértékű megnagyobbodása is várható. Kialakulhat depresszió, öngyilkosságra való hajlam is. Ezeknek a tüneteknek az előfordulása és mértéke függ a kezelés időtartamától, de az biztos, hogy akin az eljárást alkalmazzák, annak folyamatos megfigyelésre van szüksége.
[shortcodefblock title=”Hatás-ellenhatás” igazitas=”right” szelesseg=”100″]Vizi János pszichiáter, szexuális medicina szakember és igazságügyi pszichiáter szakértő korábban a témával kapcsolatban a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy a ma már az antiandrogének hatását több módon is lehet ellensúlyozni. Vagyis a kezelés csak abban az esetben lehet hatásos, ha annak alkalmazásában az alany is részt akar venni. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa a kémiai kasztrálás alkalmazhatóságáról nyilatkozva a 24.hu-nak elmondta, hogy “Az 1950-ben elfogadott Római Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről kimondja, hogy az embert születésénél fogva megilleti a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog, ehhez kapcsolódóan pedig rögzíti a megalázó bánásmód tilalmát. Az ember még akkor sem mondhat le testi épségéről, azaz esetünkben az egészséges felnőtt szervezet hormonális egyensúlyáról, hogyha az a szabadságvesztés-büntetés alóli szabadulás eszköze lehet.”[/shortcodefblock]
Men only
Nem csupán etikai, biológia szempontból is rengeteg kérdést vet fel a kémiai kasztráció, ezek közül a tudomány számos esetben nem tud megnyugtatóan válaszolni. Emlősökön végzett kutatások például kimutatták, hogy a kasztráció nem feltétlenül vet véget az állatok közötti szexualitásnak, főleg abban az esetben nem, ha a nőstény viselkedése nem változik. Vannak olyan leírt esetek, amelyekből az is kiderül, hogy még a fizikai kasztráció sem mindig szünteti meg a merevedést, ahogyan a kémiai kasztráció sem száz százalékosan hatásos ebből a szempontból. Olyan is előfordult, ahol csupán eleinte hatott, később viszont már nem bizonyult hatékonynak az eljárás. Azt pedig, hogy a szexuális fantáziáknak kasztráció nem szabhat gátat, egyértelmű, vagyis csupán tüneti kezelés, amely ideig-óráig fizikai korlátot teremt, de pszichéset nem tud. Ráadásul a szexuális aberráció, ahogy a pedofília sem nem specifikus, viszont a kémiai kasztráció nők esetében hatástalan volna.
[shortcodefblock title=”Egyre gyakoribb” igazitas=”left” szelesseg=”40″]Indonéziában 2016 óta alkalmaznak kémiai kasztrációt a szexuális bűnözés visszaszorítására, Portugáliában 2011 óta él ez a lehetőség a bűnözők kezelésére. Moldovában 2012 márciusában döntöttek az eljárásról, csakúgy mint Oroszországban. Dél-koreában 2013, míg Csehországban 2000 óta van lehetőség kémiai kasztrálásra. Európában még Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Dániában, Svájcban és Lengyelországban él ez a gyakorlat. Németországban és Csehországban engedélyezik a műtéti úton történő kasztrálást is.[/shortcodefblock]
Kevesebb visszaesés?
Tény azonban, hogy azok között az elítéltek között, akik hajlandóak voltak magukat alávetni a kasztrációnak, kevesebb visszaesőt találhatunk. Ám kriminológusok szerint ez inkább azzal függhet össze, hogy eleve más személyiséggel rendelkezik, aki nem utasít el egy ilyen kezelést. Neurológusok szerint a csökkentett tesztoszteronszint mellékhatása visszájára is elsülhet: mivel a tesztoszteron szerepet játszik a nemi izgalom, így az orgazmus elérésében, így egyre erősebb ingerekre (pornográfiára és egyéb, társadalmilag nem elfogadott helyettesítőkre) lesz szüksége annak, akit ezen a módon kezelnek, hogy a kívánt hatást elérje, vagyis szexuálisan tudjon funkcionálni.
