Kérem, köszönöm, ne haragudj, viszlát! – illemre nevelni ma is
A modern gyermekneveléssel – leginkább annak félreértelmezésével – nemcsak egyre több szabadon nevelt gyereket lehet látni, hanem hihetetlenül sok „neveletlent” is. Talán ezért is van, hogy manapság a köszönni tudó, sorukat kiváró gyerekek egyre nagyobb ritkaságnak számítanak. Pedig az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem szabunk korlátokat, és mindig mindenben a gyermek dönt saját kedve szerint, ő találja ki a szabályokat.
Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy vannak bizonyos illemszabályok, amelyeknek igenis ma is van létjogosultságuk. Tudatosan kitartok mellettük, és meggyőződésem, hogy a gyerekek otthon tudják leginkább elsajátítani ezeket a kapaszkodókat. Nekem szülőként pedig feladatom megtanítani a fiaimnak őket. Nem a magam kedvéért, és nem is az iskola kedvéért. Egyszerűen úgy vélem, általuk könnyeben boldogul majd a gyerekem, könnyebben fogadja be őt bármilyen közösség, amelyhez csatlakozni szeretne.
Az öt legegyszerűbb együttélési szabály, amit mindenképp megtanítok a gyerekeimnek
- Jó reggelt kívánok!
Bármennyire is nehéz a magyar nyelvben a megfelelő köszönést kiválasztani, és adott korban áttérni a „csókolom”-ról a „jó napot kívánok!”-ra, még mindig jobb esetleg egy rossz formát választani és köszönni, mint lehajtott fejjel, köszönés nélkül elmenni egy ismerős mellett. Köszönés után tudjuk indítani a kommunikációt, bárhol is vagyunk, a boltban, a postán vagy otthon. Ha belépünk valahova, köszönünk, így adjuk meg a már ott tartózkodóknak a figyelmet, és így tudjuk magunkra is felhívni mások figyelmét, hogy megérkeztünk. Ha éppen elbambulunk és ránk köszönnek, elsődleges, hogy visszaköszönünk, és ha távozunk se tegyük azt szó nélkül.
- Bemutatkozás
Ha megvolt a köszönés, egészen egyszerű bemutatkozni: „Én Hanga vagyok, téged hogy hívnak?” Kortól függetlenül, kézfogás nélkül is ez a legegyszerűbb forma, és ennyi pontosan elegendő, hogy csatlakozni tudjunk más gyerekekhez egy társaságban.
- Kérem – köszönöm
Sokan csak „varázsszónak” hívják ezt a két szót, és tényleg azok! Ha megtanuljuk ezeket, akkor olyan gyerekké varázsolódunk, akivel mindenki szívesebben áll majd szóba. És a legjobb, hogy ennek a két kis szónak a használata nem függ sem helytől, sem kortól, sem kultúrától, és még csak nem is divat vagy trend kérdése.
