Készítsünk saját mesekönyvet!

Nektek megvannak még a gyermekkori rajzfüzeteitek, “ragasztós” füzeteitek, rajzos naplóitok? Nekem szerencsére néhányuk megmaradt és nagyon klassz néha belelapozni vagy a saját gyerkőceimnek megmutatni őket. Nagy kincsek ezek: szavak nélkül is megmutatják, hogy éreztük magunkat akkoriban, mi foglalkoztatott bennünket és jó bennük még, hogy tartósabbak, mint a rajzlapra rajzolt, így könnyebben elkallódó alkotások.

Emellett a kisgyermek önkifejezéséhez a rajzolásra, ragasztásra, maszatolásra nagy szükség van – jól érzi magát alkotás közben és levezeti az esetleges feszültséget is, az eredmény pedig sikerélményt ad.

És mit szólnátok például egy olyan mesekönyvhöz, amit a gyerkőcöd készít el saját magának – a Te segítségeddel – a kedvenc meséivel a téli szünetben?

Íme, összegyűjtöttem Nektek néhány ötletet ahhoz, hogy hogyan is tudtok hozzáfogni egy ilyenhez!

A füzet

Válasszunk egy nagyalakú, legalább A4-es, lehetőleg spirál füzetet! A legjobb, ha a gyermekkel együtt választjuk ki a füzetet, hogy tényleg olyan legyen, ami már az első pillanattól kedves neki. Ha egyszerű borítója van, az is festhető-díszíthető, de ha pedig már gyárilag szép, díszített borítója van, az is nagyszerű.

Ha magunk díszítjük a borítót illetve a gyerkőc, gondoljunk arra, hogy a használat és tárolás közben a ráragasztott dolgok lepotyoghatnak, így kidülledő apróságokat kívülre inkább ne tegyünk!