Kezelési útmutató (túlságosan is) eleven gyerekekhez
Túlságosan élénk, dacos, lobbanékony, érzékeny, intenzív, fogékony, nyugtalan, makacs, „hiperaktív”, rossz – ilyen címkékkel illetik a nehezen kezelhető gyerekeket, akiknek szülőjeként az ember néha úgy érzi, mintha egyedül lenne a gondjaival. Az elevenség sokkal gyakoribb jelenség, mint hinnénk, ám nem lehetetlen együtt élni vele. A cél ugyanis nem a tökéletesség, hanem a fejlődés.
????????????????????????????????????
Ez az Eleven kölykök című klasszikus kézikönyv jelmondata, amelynek nemrég megjelent, harmadik kiadásába a szerző, Mary Sheedy Kurcinka szülőket segítő oktatási szakember beépítette a legújabb kutatási eredményeket és tanulságos példákon keresztül még több gyakorlati tanáccsal látja el az olvasót.
Többek között arról, hogy kétségbeesett szülőként hogyan koncentráljunk az eleven gyerek erősségeire, hogyan őrizzük meg a hidegvérünket, hogyan oldjuk meg a válságokat, hogyan húzzuk meg a határokat, vagy hogyan csökkentsük a konfliktusok gyakoriságát a kortársakkal és a rokonokkal.
Mitől eleven?
„A szó, ami megkülönbözteti az eleven gyereket a többi gyerektől, nem más, mint a túlságosan. Ők is normális gyerekek, csak éppen túl intenzívek, túl érzékenyek, túl gyorsan jár az agyuk, és túlságosan félnek a változástól” – tisztázza Kurcinka, aki szerint minden gyerekben megvannak ezek a tulajdonságok, de az eleven gyerekekben olyan mértékben és intenzitással vannak jelen, ami társaikra már nem jellemző.
„Az eleven gyerek olyan, mint egy tömör gumilabda egy átlagos gumilabdákkal teli teremben. Más gyerekek egy méterre pattannak fel a földről. Az eleven gyerek minden felpattanással eléri a mennyezetet.”
Mindenre van egy jó meglátása
Ráadásul olyan látszólag jelentéktelen, mégis mérvadó szempontokat is felhoz, amikre sok szülő nem is gondolna. Például azt, hogy a szoba hőmérséklete vagy a ruha tapintása mennyire befolyásolja a gyerekek közérzetét. Arról nem is beszélve, hogy óraátállításkor akár három hétbe is beletelhet, hogy igazodjon a belső órájuk a tényleges időhöz, ezért érdemes a fokozatosságra törekedni altatásnál és ébresztésnél is.
A másik lényeges dolog, ami miatt sok csatát kell a szülőknek vívnia, az az evés. Egyrészt azért, mert az élénk gyerekeknek nagyon kifinomult az érzékelése, és hajlamosak amiatt is „hisztizni”, hogy nem a megszokott márkájú sós ropit vesszük nekik, másrészt azért, mert gyakran nem vesszük figyelembe a testi fejlődéssel járó változó igényeket.
„A problémák gyakran a kisgyerekkorban jelentkeznek, amikor az éhség csökken. Gondolj csak bele! Az átlagos kisbaba súlya egyetlen év alatt megháromszorozódik. Ha továbbra is ilyen gyorsan gyarapodna, két éves korára harminckilós lenne! Ehelyett a következő másfél évben a gyarapodás lelassul. A kisgyerekek másfél év alatt csak 3-4 kilót híznak. Ésszerű, hogy az étvágyuk is csökkenjen. Számos szülő azonban nincs tudatában az éhség normális megváltozásának” – magyarázza Kurcinka.
A könyv első fejezeteiben a szerző tisztázza a temperamentum fogalmát, aminek kulcsszerepe van az elevenségről alkotott képünkben, majd mintegy fél tucat olyan tulajdonságot említ, amik a gyerekeinket – és talán minket is – elevenné, túlságosan aktívvá tesznek és. De nem csak felsorolja az elsődleges (élénkség, állhatatosság, érzékenység, fogékonyság különböző ingerekre, alacsony fokú alkalmazkodókészség) és másodlagos jellemvonásokat (rendszertelenség, mozgékonyság, kedélyállapot), hanem számos gyakorlati tanácsot ad azzal kapcsolatban, hogy hogyan előzzük meg vagy kezeljük az ezekből adódó nehézségeket, az összeomlásokat és a dührohamokat. A könyv második felében pedig segít lépésről lépésre megtervezni olyan bonyodalmas mindennapi helyzeteket, mint az alvás, az evés, a vásárlás, az öltözködés vagy a társakkal való közös játék, de az eleven gyerekek iskolában való boldogulását elősegítő stratégiákról is bőven esik szó.
