Ki a család fekete báránya?
A családokban igen gyakran előfordul, hogy valaki a közösség fekete báránya lesz. Ha végignézek a felmenőimen majdnem minden családban volt valaki, aki vagy a párválasztás kapcsán vagy az életvitele miatt leszakadt a szűk családjától. Vajon mi lehet az oka a szakadásnak és miért törvényszerű ez?
Megközelíthetjük a kérdést még a kisgyerekkortól, amikor a testvérek érkezésével a legtöbb családban féltékenyek lesznek egymásra a testvérek. Teljesen rendben is van ez így. Egészen addig, amíg ez nem változik a felnőtté válásunk után sem. Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal beszélgettünk.
Családháló: Minden családban előjön a testvérféltékenység, vagy csak egy-egy családnál jön elő?
Bogár Zsuzsa: Azt gondolom, hogy minden családnál előjön valamilyen formában, maximum nem lehet észrevenni, nem tör a felszínre.
CSH: Mi a kiváltó ok?
BZS: Ugye az első a testvér megszületése, a szülők figyelméért megy a harc elsősorban. Kisgyerekkorban ez a szülőkön múlik, hogy hogy kezelik ezt a helyzetet. Ha túl nagy fókusz kerül a kisebb gyermekre, és a nagyobb életére ez jelentős hatással van, akkor válhat ez a féltékenység jelentőssé.
CSH: Amikor egyre nagyobbak a testvérek ez a féltékenység elmúlik? Mi a jellemzőbb az egymás támogatása, vagy a testvérharcok?
BZS: Inkább a külvilág felé jellemző az összefogás. Amikor egy harmadik féllel szemben kell az igazat bizonyítani. Akkor a testvérek egymás mellé állnak, és megvédik egymást. Családon belül azonban sokszor egymás ellen harcolnak.
CSH: Meddig?
BZS: Addig, amíg megtapasztalhatják már kamaszkorban vagy már felnőtt korban, hogy kitágul a külvilág máshonnan is kapnak szeretetet nem csak a közvetlen családtól.
CSH: Ilyenkor nem gyengülhet meg a testvérkapcsolat pont ezeknek az okán? Hogy kitágul a látómező?
BZS: Előfordul, hogy meggyengül, de ez egy teljesen természetes leválási folyamat, ugyanúgy, mint amikor a szülőtől leválik a gyermek.
A leválás a családtól a fel nem dolgozott vélt-valós sérelmek, a megbocsátásra képtelen természet is előidézheti. Nálam édesapáméknál hárman testvérek. A középső fiúnak a párválasztásakor a választottja hatására az lett a kényszerképzete, hogy az anyukája nem szereti a leendő feleségét. Egyszer – mint mondta- beszólt neki a kinézetére. A szülő felelőssége, és aztán egy-egy mondat hatásának a súlya megdöbbentően kihat a későbbi életünkre. Évtizedekig tartó némaság, elzárkózás, a másik lenézése és háborúskodás.
Nagyon messze elhúzódhatnak hasonló esetek. De vajon mit tehetünk, és ha megpróbálunk segíteni vajon ki nyitott az együttműködésre? A statisztika azt mutatja, nehezen bocsátunk meg. Pedig a család az egyetlen mentsvár. Minden más csak lebegő lufi. Előbb utóbb kidurran.
