Kibérelt méhek

Magyarországon 1997-ig sokan éltek a béranyaság intézményének lehetőségével. Nem azért, mert legális volt, hanem azért, mert egyszerűen nem létezett jogi szabályozás. Azóta viszont, noha teljesen egyértelműen – törvényileg – nem tilos, de mégsem szabad. Aki így szeretne gyereket, annak külföldre kell mennie, és utána sem lesz egyszerű dolga. És akkor a baba jogairól még nemis beszéltünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. november 24. Gyarmati Orsolya

Európában csupán néhány országban legális a béranyaság (pl. Dániában, Belgiumban), máshol pedig (pl. Anglia) dajkaanyaságra van lehetőség. Előbbi azt jelenti, hogy egy erre vállalkozó nő méhébe beültetik a biológiai anyának a biológiai apa spermája által megtermékenyített petesejtjét (bizonyos esetekben esetekben az apa hímivarsejtjével a béranya petesejtjét, s ne feledjük, hogy ilyenkor maga a béranya a biológiai anya!!!), majd 9 hónapon át várnak, miközben a biológiai szülők fizetik az összes felmerülő költséget plusz magát az összeget, ami a kihordásért jár (e kettő együtt 5-25 millió forint körül mozog országtól függően), szülés után pedig megkapják a gyereket és távoznak vele. (Ha ilyen egyszerű lenne…) A dajkaanyaság esetében viszont kizárólag közeli rokon vállalhatja a gyermek kihordását, ha a biológiai anya szervezete erre nem képes, és ezért semmiféle anyagi juttatást nem fogadhat el.

2

Nemrég az Európa Tanács is foglalkozott a béranyaság uniós szintű szabályozásával. A dolog kezdeményezője az a Petra de Sutter volt, akit eredetileg Paul de Sutternek hívtak, csak átműttette magát, és jelenleg a belga Zöld Párt uniós képviselője, valamint az LGBT-jogok lelkes támogatója. De Sutter az ET parlamenti közgyűlésének szociális bizottságához adta be a tervezetet abban a reményben, hogy az egész EU-ban legalizálják a béranyaságot. A bizottság azonban elutasította a javaslatot. Az ET 1987-ben létrehozott ugyan egy bizottságot, de kimondottan a dajkaanyaság szabályozására, s írásban rögzítettek olyan fontos alaptételeket, mint a születendő gyermek érdekeinek tiszteletben tartása, a család védelme, és az, hogy a dajkaanyaság kizárólag akkor történhet, ha a biológiai anya képtelen kihordani egy gyereket. Fontos kitételnek számított, hogy ha a dajkaanya úgy dönt, hogy megtartja a gyermeket, akkor ezt joga van megtenni. (Ebben a határozatban a dajkaanyaság nem jelentette, hogy a nőnek közeli rokonnak kell lennie.)

Jelenleg tehát az EU legtöbb országában, így nálunk is tilos a béranyaság minden formája. Pontosabban: nem tilos, de nem szabad. Jogi szabályozás ugyanis kimondottan erre a témakörre nincsen, ami van, az pedig elsősorban az önrendelkezés jogára vonatkozik, ami jelen esetben kap egy nagy kérdőjelet, hiszen, ha én béranyaként felkínálom a méhemet, akkor onnantól érintett a születendő gyermek, valamint a biológiai szülők is. Tehát itt végkép nem jöhet szóba „az én testem az én választásom” manapság igen népszerű szlogenje. (Erről egyébként 2000-ben született egy alkotmánybírósági határozat is.) Így aztán maradnak a kiskapuk. Nem is kell messzire mennünk: itt van mindjárt Ukrajna, amit gyerekgyárnak is szoktak hívni. Az ukrán államban, ahol a családjogi törvénykönyv vonatkozó jogszabálya értelmében bármelyik 51 (!!) évesnél nem idősebb

nő vállalhat béranyaságot, számtalan interneten, újságban feladott hirdetést találunk a szabad méhek bérlésének lehetőségére. Például: „Szláv külsejű nő hajlandó megszülni az Ön gyermekét. Vannak saját egészséges gyermekeim.Magam krónikus betegségben nem szenvedek, egészségkárosító szokásaim nincsenek. Azért választom ezt a lehetőséget, mert pénzre van szükségem és a béranyaságot munkalehetőségnek tekintem. A zsarolás lehetősége kizárt. A szolgáltatás díja: 300 dollár/hónap a terhesség ideje alatt és 30 000 dollár a szülést követően.”

A legtöbb országban nem, de itt azonnal a biológiai anya és apa nevére anyakönyvezik a gyereket, tehát nem kell még azt a plusz lépcsőfokot is beiktatni, amit sok helyen igen: hogy a gyermeket megszülő nő neve kerül anyaként a hivatalos okmányokba, aki ezután (ha nem akarja megtartani a gyereket), örökbe adja a biológiai anyának.

1

A béranyaságot a legtöbb országban (ahol ez a módszer nem legális), a prostitúcióval egylényegűnek tekintik, ha egy nő más helyett, pénzért hordja ki saját testében más gyerekét. Ez azonban nem tántorítja el azt a nagyon sok elkeseredett nőt, akik egyrészt kétségbeejtő anyagi helyzetük miatt vállalják a béranyaságot, kockáztatva a büntetést, a jogi procedúrákat, és azt, hogy milyen lelki megrázkódtatásokat kell majd kiállniuk, feldolgozniuk amiatt, hogy kihordanak egy kisbabát, akit aztán pénzért odaadnak másoknak, valamint azokat sem, akiknél nem működhet a mesterséges megtermékenyítés, mert például nincs méhük, vagy valamilyen rendellenesség miatt egyszerűen nem tudnák kihordani a babát, és nem örökbefogadott, hanem saját gyermeket szeretnének.

És akkor jönnek az etikai kérdések: lehet-e, szabad-e pénzért gyereket venni? Talán ez a „legkönnyebben” megoldható dilemma: a gyermeknek az számít, hogy szeressék, teljesen mindegy, hogy adtak-e a kihordó anyának pénzt a szülők vagy sem. Sokkal komolyabb probléma viszont az, hogy vajon mit él át az a magzat 9 hónapig, aki egy „idegen” méhben növekszik, átvéve a béranya minden érzelmét: ha közönyös iránta, akkor azt, ha tépelődik, mert egyre inkább kötődik a babához, akkor azt, ha kétségbeesik, fél, bántják, elítélik, akkor azt. Különösen nehéz a helyzet akkor, ha a „megrendelő” nőnek nincs beültethető petesejtje, s emiatt a béranya saját petesejtjét termékenyítik meg az apa hímivarsejtével. Mert ilyenkor a béranya az édesanyja is a gyermeknek, tehát vér szerinti gyerekétől szakad el, és a gyermek is vér szerinti édesanyját hagyja ott. Vajon ki követi majd ezeknek a nőknek és gyerekeknek a sorsát? Ki segít rajtuk, ha lelki problémáik lesznek? Ezekre a kérdésekre már senki nem tudja a választ…

3

Ha mindezek ellenére valaki mégis úgy dönt, hogy magyarként béranyát keres, akkor tudnia kell, hogy itthon egyetlen orvos sem vállalkozik arra, hogy elvégezze a petesejt megtermékenyítését, majd beültesse az embriót a béranyába. Tehát utazni kell, külföldön találni egy klinikát és egy béranyát, rendszeresen meglátogatni a várandós nőt, fizetni mindent, és ha minden rendben megy, még akkor is ott van rá az esély, hogy szülés után a béranya meg akarja tartani a gyermeket. Vagy, hogy a másik oldalt is lássuk: olyan is sokszor előfordul, hogy a biológiai szülők gondolják meg magukat, és állnak el szándékuktól, mert nem tetszik nekik a gyerek neme, vagy kiderül a magzatról, hogy beteg, és így már nem kell nekik a baba. Tragédiák, iszonyú traumák soráról beszélünk, amik sajnos nap mint nap megtörténnek ilyen esetek kapcsán. De tegyük fel, hogy minden rendben megy, a baba megszületik, a béranya odaadja, megtörténik a fizetés (ami persze ellenőrizhetetlen, itt senki nem ad számlát senkinek), de a babát haza kellene hozni Magyarországra. Viszont azt senki nem hiszi el, hogy egy nő kiment Ukrajnába és az utcán kipottyant belőle egy gyerek.. marad tehát az a verzió, hogy le kell vezényelni az örökbefogadás procedúráját egy-két hamis papírral, és akkor hónapok múlva hazajöhet a baba Magyarországra…