Kiskorúak a kés alatt

Mellnagyobbítás, orrkorrekció, fülplasztika…mára mindennapos fogalmakká váltak, de nem csak a felnőttek körében: egyre több kiskorú fekszik a plasztikai sebész kése alá abban reménykedve, hogy új külseje elfogadhatóbb lesz saját maga számára.

Idén májusban Olaszországban törvény tiltotta meg a 18 évnél fiatalabb lányoknak, hogy mellnagyobbító műtétet végeztessenek magukon. A szépészeti beavatkozások az utóbbi időben már a középosztály számára is megfizethetővé váltak, s egyre több fiatal lány döntött – szülői beleegyezéssel – úgy, hogy nagyobbra szabatja kebleit. Nem csak az olaszokra jellemző azonban az új “trend”: a plasztikai sebészeti bevatkozások a világ minden országában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, s rengeteg az olyan fiatalkorú, aki többek között azért szeretne beavatkozást, mert saját édesanyja is feküdt már kés alá a szebb külső reményében. Az okok között szerepel még természetesen a televízió, az óriásplakátok, az internet sugallta értékrend: akkor vagy valaki, ha tökéletes a külsőd! Külön érdemes megemlíteni a közösségi oldalakat, amelyek kiemelten nagy nyomást gyakorolnak a fiatalokra – természetesen elsősorban a lányokra – akik úgy érzik, csak tökéletes profilfotóval lehet a virtuális társadalom megbecsült tagjává válni.

Átszabott sorsok

Nemrég az Amerikai Esztétikai Sebész Társaság (ASAPS) statisztikákkal igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy a 18 év alattiakon végzett beavatkozások száma nemhogy nem növekszik, de drasztikusan csökken, hiszen, míg 2001-ben az összes plasztikai műtétnek 3,5 százalékát hajtották végre fiatalkorúakon, addig ez az arány 2006-ra már csak 1,5 százalék volt. A valóság mást mutat, rengeteg ugyanis az olyan “páciens”, aki nem akkreditált, kifejezetten plasztikai sebészként dolgozó szakemberhez megy arcát, vagy más testrészét átoperálandó. Az ASAPS jelentéséből egyébként az is kiderül, hogy az összes mellkorrekciós műtétnek a felét egyszerűen azért végzik el, hogy az illető kiskorú leányzónak legyen mivel büszkélkednie az iskolában.

A legnépszerűbb beavatkozások (fül, orr, mell, szemhéj) nagyjából az egész világon ugyanazok, az egyes országokban azonban eltérőek a műtétet vállalók motivációja és életkora. Az ázsiai országokban, elsősorban Koreában És Tajvanban olyan plasztikai klinikák működnek, amelyekben napi száz műtétet hajtanak végre rutinbeavatkozásként, s a páciensek között rengeteg a 13-19 éves fiatal, akik sokszor szüleik, sokszor kortársaik nyomása miatt fekszenek kés alá. Az ázsiaiaknál a legnépszerűbb a szemhéjkorrekció: a dupla szemhéj kialakításával a szemük nagyobb, az arcuk “nyugatiasabb”, “amerikaibb”, egyszóval “szebb” lesz. Nemrég egy 12 éves koreai kislányon is elvégezték ezt a műtétet, mivel édesanyja úgy gondolta, a koreai társadalomban csak az juthat feljebb, aki csinos. A beavatkozás húsz percig tartott Korea egyik legnagyobb plasztikai sebész”üzemében”, s a kislány elégedetten távozott édesanyja oldalán. A koreai anyukák körében egyébként az elmúlt tíz évben elterjedt az a hiedelem, hogy át kell vágatniuk gyerekeik nyelvfékét (a nyelv alatti kis izmot), mivel így könnyebben ejtik majd ki az angol szavakat, ami elengedhetetlen érvényesülésükhöz.

Négykor fodrász, ötkor szemhéjplasztika, hatkor kávézás

Ausztráliában a fiatalok körében gyakori a zsírleszívás. Az orvosok úgy vélik, egészséges táplálkozással és némi sportolással is megszabadulhatnának a felesleges kilóktól, de úgy tűnik, ez egyszerűbb és gyorsabb módja a fogyásnak, annak ellenére, hogy jóval költségesebb, mint reggelenként futni egy jót. A plasztikai sebészek közül sokan ijesztőnek tartják, hogy a páciensek a beavatkozásokra gyakran úgy tekintenek, mintha fodrászhoz, vagy manikűröshöz mennének, és elfelejtik, hogy komoly műtétekről van szó, amelynek nem elhanyagolható kockázatai vannak, lásd az a több tízezer naponta és világszerte elvégzett beavatkozás, amelyek során a rossz minőségű alapanyagoknak, valamint a kontár kezeknek köszönhetően elfuserált arcokat és melleket igyekeznek “megjavítani.”

Angliában nemrég egy tizennégy éves kislányon hajtottak végre orrplasztikát, mert a gyerek számára elviselhetetlenné vált osztálytársai csúfolódása. A szigetországban gyakori az egészen fiatal kislányokon végrehajtott mellnagyobbítás sem. Az angliai klinikák a legtöbb esetben elutasítják a fiatalkorúak jelentkezését, ha azonban a szüleik beleegyeznek a műtétbe, már kezdődhet is a beavatkozás.

Mellnagyobbítás érettségire

Hazánkban – becslések alapján – nagyjából évi kétezer azoknak a plasztikai sebészeti beavatkozásoknak a száma, amelyeket kiskorúakon végeznek el. Nem ritka például, hogy a lányok ballagási ajándékként – nagyjából éppen akkor, amikor már nagykorúakká váltak – mellnagyobbítást, vagy ajakfeltöltést kérnek szüleiktől. Az orvosok közül sokan úgy látják, a gyerekek éretlenek egy ilyen döntés meghozásához, éppen ezért a szülő felelőssége, hogy odaengedi-e gyermekét a műtőasztalra. A beavatkozások ára párszázezer forinttól akár kétmillióig is terjedhet, az eredmény azonban nem minden esetben lesz kielégítő. Sok szakember hangsúlyozza a lelki háttér feltérképezését: ki akarja pontosan a műtétet, a szülő, vagy a gyerek, vajon nincs-e testképzavara a gyereknek, érett-e már mentálisan, és egyáltalán, tudja-e mi fog vele történni?
 

A szépségért szenvedni kell. És fizetni.

A plasztikai beavatkozások szabályai közül az egyik legfontosabb, hogy nem szabad műtétet végezni olyan testrészen, amely még nem érte el végleges formáját és / vagy méretét. A fülplasztika végezhető el a legkorábban, hiszen a fül 5-6 éves kor után már nemigen változik. Ezzel szemben az orr a lányoknál 13-14, a fiúknál 15-16 éves korban ölt végleges formát, a mellek pedig 16-17 éves korig még nőhetnek, ezért felelőtlenség ennél korábban implantátumot beültetni. Bár a plasztikai sebészeknek erről, valamint sok egyéb rizikófaktorról (pl. elhúzódó felépülési idő, pszichológiai következmények, műtét után betartandó szabályok) kötelességük tájékoztatni a pácienseket, sajnos azok nem mindig fontolják meg a figyelmeztetéseket, mivel csak az lebeg a szemük előtt, hogy gyönyörűek lesznek és az minden pénzt és áldozatot megér, másrészt nagyon sok plasztikai sebész semmire nem mond nemet, harmadrészt számos orvos úgy végez műtéteket, hogy nem specializálódott plasztikai beavatkozásokra. Amerikában például bárki, aki orvosi diplomával rendkelkezik nevezeheti magát plasztikai sebésznek, akár sebészvégzettség nélkül is.