Környezetkárosító az egyház tanítása a gyermekvállalásról?

Sokan azzal vádolják a katolikus egyházat, hogy tanítása környezetkárosító hatású, hiszen sok gyermek vállalására ösztönöz, miközben bolygónk már így is túlnépesedéssel küzd.

Egyesek úgy vélik: az egyház arra biztat, hogy minél több gyermek szülessen. Ez azonban félreértés. Az egyház nem mondja azt, hogy minden családban sok gyermeknek kell születnie. Az egyház lehetővé teszi, hogy – a természetes családtervezési módszerek segítségével – minden család teherbírása szerint döntsön a gyermekvállalásról.

De még ha sokgyermekes családokról beszélünk is: a nagycsalád általában épp ellenkezőleg hat a környezetre, mint sokan gondolják. A szűkös költségvetés takarékoskodásra, újrafelhasználásra ösztönöz. Az ilyen családokban már csak a logisztikai nehézségek miatt is biztos, hogy például kevesebb gázt, melegvizet használnak a családtagok.

A tapasztalat emellett azt mutatja, hogy az elkötelezett katolikusok, bár általában nem hangos környezetvédők, igenis ügyelnek a környezetre. Ez logikus, hiszen a környezetvédelem lényege az, hogy ne fogyasszunk a szükségesnél többet. Ez pedig meglehetősen „katolikus” gondolat, hiszen az önmegtagadás az igazi katolikus életmód alapja.

„Igen – mondják sokan –, de a katolikus családokban mégis több a gyerek, mint máshol, és bármennyire takarékosan bánnak is az erőforrásokkal, több ember mégiscsak többet fogyaszt. Ha tehát az egyház igazán törődne a környezettel, azt kellene mondania, hogy ne szüljetek annyi gyermeket.” – Nos, ez az a pont, ahol eltér egymástól az egyház és a világ környezetvédő szemlélete.

Az egyház nem pusztán erőforrás-fogyasztónak tekinti az embert, hanem kimondja, hogy minden megszülető élet korlátlan lehetőségeket rejt, és a személy értéke összemérhetetlen az ökológiai lábnyomával. Világosan látja azt is, hogy a népességnövekedés nem egyenesen arányos a fogyasztással – hiszen ki tudja, nem éppen egy család hetedik gyermeke fogja-e forradalmasítani a napenergia-technológiát?

A világ aggodalma, hogy a „túl sok ember” megissza a vizet és teleszemeteli a bolygót, természetes emberi reakció. Ám ebből ma sokaknál egy szeretet nélküli, reménytelen világszemlélet fakad, amely már-már nem is tekinti embernek a másik embert. Érdemes azonban megfigyelni, hogy saját magát vagy szeretteit senki sem sorolja a világ „fölös” népességéhez. Akit ismer, arról tudja, hogy a világ szegényebb lenne nélküle – ökológiai lábnyomától függetlenül. Vagyis szerettei esetében mindenki úgy gondolkozik, mint az egyház.

Isten egyháza e kérdésben is tisztán lát. Előbb tanította a környezetvédelmet, mint hogy e kifejezés megszületett volna, és egyfolytában olyan életre buzdít, ami magától vezet oda, hogy az ember kevesebbet fogyaszt és kevesebbet pazarol.

Az egyház és a világ környezetvédelme között egyetlen döntő különbség van: az egyház tanítása a szereteten alapszik. Ezért azt mondja minden egyes embernek, a megszületettnek éppúgy, mint a még meg nem születettnek: „Örülünk neked. Szeretünk téged. És érsz annyit, mint az erőforrások, amelyeket életed során felhasználsz.”

(Forrás: ncregister.com)