Kötelező óvoda 4 éves kortól?

Pokorni Zoltán négyéves kortól írná elő a kötelező óvodába járást, ezt megelőzően a hátrányos helyzetű családok gyermekeit anyagi támogatással ösztönözné az óvodáztatásra. Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának fideszes elnöke nem tenné kötelezővé az egésznapos iskolát, arra pénzügyileg motiválni kell és szakmailag fel kell készíteni az intézményeket, mert erre ma még nem alkalmasak, mondta az MTI-nek.

A köznevelési törvény koncepcióját vasárnap véglegesíti a kormány. A tervezet utolsó verziójában az szerepel, hogy 2014 szeptemberétől 3 éves kortól kötelező lesz óvodába menni a gyerekeknek és ott minimálisan napi 4 órát kell a délelőtti foglalkozásokon eltölteniük. A család kérésére védőnői javaslatra – a gyermek jogos érdekét és családvédelmi szempontokat szem előtt tartva a jegyző ez alól kivételt tehet.

Pokorni azt mondta, örömmel látja a koncepcióban több korábbi felvetésüket. Ezek között említette a korai óvodáztatást, ugyanakkor szerinte “a kevesebb több lenne”. Pokorni négyéves kortól tenné csak kötelezővé az óvodáztatást.  Négyéves kor előtt csak a hátrányos helyzetű családokat motiválná anyagi támogatással az óvodáztatás megkezdésére – mondta, előrebocsátva, hogy módosító indítványt terjesztenek be.

Pozitívumként értékelte az egésznapos iskola megjelenését a javaslatban. A magyar gyerekek a nemzetközi adatokkal összevetve nagyon kevés, mindössze 670 órát kapnak egy tanévben közfinanszírozásból, az Egyesült Államokban ennek majdnem a kétszeresét – mutatott rá.

Az egésznapos iskolának van egy nagyon fontos esélykiegyenlítő és esélyteremtő szerepe – emelte ki Pokorni Zoltán, hozzátéve: ő azt tartaná jónak, ha nem kötelezően rendelnék el, hanem pénzügyileg motiválnák és szakmailag felkészítenék az intézményeket erre. Ma erre nem alkalmasak, annak ellenére, hogy a gyerekek kevesebb mint fele napközis, illetve tanulószobára jár. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az intézmények alkalmasak az egésznapos nevelés pedagógiájának megvalósítására. Ez más jellegű, oldottabb, személyre szabottabb, differenciáltabb tanulása a tananyagnak, ahol a sport, a művészeti programok mindenkinek járnak és integráltan bele vannak szőve a klasszikus közismereti tárgyak körébe – fejtette ki.

“Amikor valaki azt írja, hogy a felsősöket délután haza lehet engedni, az arra utal, hogy úgy képzeli ezt, mint a napközit, de a kettő ég és föld” – fogalmazott Pokorni Zoltán, aki szerint felső tagozaton is lehetőségként kellene ezt megjeleníteni és nem kötelező jelleggel.

Nem tartja jónak azt a tervezett intézkedést, hogy a hétéves kort elért, gyógypedagógiai ellátásra nem szoruló, de iskolai tanulásra nem képes gyermekeknek fejlesztő pedagógiai osztályt kellene szervezni. Mint mondta, az iskolaérettség megállapítása nem egyszerű, s a 6-8 évesek között több évnyi különbség mutatkozhat a biológiai és a mentális kor között. Azt gondolni, hogy ez egy naptári évbe tömöríthető, nem helyes, mint ahogy az is helytelen szemlélet, hogy aki kilóg, az mind gyógypedagógiai eset – ismertette álláspontját, hozzáfűzve: az óvoda ma minden tekintetben alkalmas ezeknek a gyerekeknek a fejlesztésére, ezek az osztályok azzal a veszéllyel járnak, hogy stigmatizálják az ide járó gyerekeket.

A bizottsági elnök nem írná elő kényszerrel az önkéntes szociális munkát sem, inkább olyan pozitív ösztönzőeszközöket alkalmazna, mint például a felvételi pluszpontszám.

Kiemelte: a pedagógus életpályamodellbe akkor érdemes belevágni, ha a szükséges források rendelkezésre állnak. Ha nincs elegendő pénz, akkor nem szabad elkezdeni – fogalmazott a fideszes politikus, aki szerint ez esetben még az is jobb megoldás, ha csak bizonyos területen valósítják meg, bizonyos feladatokat finanszíroznak, de azt teljes összeggel. Példaként említette a hátrányos régiók kiemelését, illetve azt a lehetőséget, hogy egy bizonyos képzési fokozatokban vezessék be. Nemzetközi kutatások eredményei mutatják, hogy például a korai fejlesztésre fordított összegek nagyon jó hatékonysággal térülnek meg. Hozzátette: azt semmiképpen nem tanácsolná, hogy elkezdjék bevezetni az életpálya mindegyik elemét „néhány ezer forinttal”. “Ez olyan, mintha a szakadékot valaki több lépésben akarná átugrani, ez nem szokott összejönni” – fogalmazott Pokorni Zoltán.