A kudarcok is alakítják a jó szülőt
Amikor az ember először szembesül azzal, hogy szülő lesz, hirtelen elfogja a félelem, vagy ha ez erős szó, akkor legalábbis a bizonytalanság: vajon képes lesz-e megfelelni a feladatnak, nem szúrja-e majd el, honnan fogja tudni, mikor mit kell tenni, mondani – és egyáltalán, képes lesz-e elkerülni a hibákat. Nos, az utóbbira biztosan tudjuk, hogy a válasz: nem. De ez egyáltalán nem baj, egészen addig, amíg képesek vagyunk tanulni a saját kudarcainkból.
A szülői lét egyik legnagyobb tanulsága, hogy hiába gondoljuk és tervezzük másként, hiába fogadjuk meg: a szülői lét mintáit nagyon nagy százalékban otthonról hozzuk magunkkal. Ha annyi forintom lenne, ahány alkalommal a saját szüleim hallottam vissza a hangomban, a mondataimban, akkor most nagyon gazdag ember lennék.
A szülővé válás egyik első lépcsőfoka, hogy az ember szembenéz saját magával, a múltjával, és megpróbálja elfogadni, hogy adott esetben nem csak a szülei hibáztak egy esetlegesen feszültségekkel teli kapcsolatban, hanem bizony neki is megvan a maga felelőssége. Tisztába kell jönnünk ugyanis önmagunkkal, hogy utána tovább tudjunk lépni, és akár fel tudjuk használni mindazt, ami jó volt.
Érdemes tanulni a kudarcainkból, mert ilyenek bőven érnek majd szülőként, és nem omolhatunk össze minden rosszul sikerült pillanatban. Nem mindig leszünk türelmesek, sokszor leszünk igazságtalanok, és hiába fogadtuk meg, hogy soha nem leszünk idegesek a gyerekkel – leszünk. Sokszor. És kiabálni fogunk. De ha tudjuk, hogyan dolgozzuk fel ezeket a helyzeteket, mert megtanultuk a korábbi élethelyzetekből, akkor jó eséllyel könnyebben lépünk majd tovább a gyereknevelésben.
Fontos elfogadnunk, hogy a család nem egyetlen emberből áll. Főleg a férfiak hajlamosak arra, hogy félreértelmezett büszkeségből ne kérjenek segítséget akkor sem, amikor nyilvánvalóan szükségük lenne rá. Egy családot nem lehet egyedül menedzselni (egy céget sem…), ez közös erőfeszítés, ráadásul őszinteség nélkül nem fog menni a dolog. Segítséget kérni nem a gyengeség, hanem az erő jele – teljesen mindegy, hogy anyagi dolgokról, vagy a gyerek pelenkázásáról van szó.