Kukába a játékokkal, kreatívabb lesz tőle a gyerek!
Kevesebb játékszer = kreatívabb, együttműködőbb, magabiztosabb gyerek, kevesebb felnőttkori függőség.
“Attól féltem, hogy olyan anyává válok, aki minden nap ordít a gyerekeivel, hogy rakják már rendbe a játékaikat. És attól is, hogy a gyerekeim minden alkalommal könyörögni kezdenek, hogy vegyek meg nekik mindent, amint elmegyünk egy játékbolt mellett” – nyilatkozta a minimalista gyereknevelés egyik lelkes amerikai hirdetője, Debaye Barahona, de igazából bármelyikünk mondhatta volna.
Legalábbis, ha hiszel a német szakértőknek, akik szerint igazából egyetlen játékra sincs szüksége a gyerekeknek. A Parent.co azt írja, emiatt a német óvodákban egyre kevesebb a játék, mert a gyerekeknek így kisebb eséllyel alakulnak ki különféle függőségeik felnőtt korukban.
Az ötlet még az 1980-as években született meg, amikor egy kutatócsoport azt találta, hogy a felnőttkori addikcióink gyerekkori szokásainkra vezethetők vissza. Eredményeik szerint a játékok egyfajta menekülést jelentenek, megvonásuk pedig olyan fontos szociális kompetenciák elsajátításához segítheti hozzá a gyerekeket, mint az empátia, a kreativitás, a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás.
Az első játékmentes oviprojekt 1992-ben indult Penzbergben. Néhány csoport elől három hónapra minden játékot – még a zsírkrétákat és a papírokat is – elpakoltak, és csak a legfontosabb dolgokat hagyták meg, például a bútorokat, takarókat. A nevelőknek pedig tilos volt közbeavatkozni, ha a gyerekek unatkoztak, hagyniuk kellett őket megbirkózni a helyzettel. (A szülők természetesen tudtak róla.)
Ahogyan arra számítani lehetett, a gyerekek eleinte teljesen elveszetten érezték magukat a játékaik nélkül, de aztán elkezdtek saját játékokat kialakítani, együttműködni egymással. Szerepjátékot játszottak, építkezésbe fogtak, vagy faágakat gyűjtöttek az udvaron, kézműveskedtek. Végül a projekt vezetői arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiktől elvették a játékaikat, sokkal kreatívabbak, kiegyensúlyozottabbak, együttműködőbbek voltak a három hónap végére. És ami talán a legfontosabb: jobban hittek a saját képességeikben.
