Lásd a gyerekedben a lehetőségeket!

Kevés, ha a szülő annyit lát a gyerekből, amire jelenleg képes. Ahhoz, hogy támogatni tudja, azt is látnia kell, amivé a jövőben válhat.

háttér
2017. november 22. Dívány

Egyszer azt hallottam, ha igazán szeretünk valakit, akkor nem annak látjuk, aki, hanem akivé válhat. A szülőségben mindenképp szerepe van, hogy túllássunk a csemete aktuális állapotán, és megérezzük, hogy mivé érhet, alakulhat.

Rudolf Steiner filozófusra – akinek pedagógiájára épülve jöttek létre a Waldorf óvodák és iskolák -, fiatal korában rábízták egy fiú nevelését, tanítását. Az akkor tízéves fiú vízfejűségben szenvedett, jelentős lemaradással küzdött, igen rövid ideig tudta figyelmét fenntartani, az orvosok világosan megmondták a családnak, hogy normál iskolában ne is gondolkozzanak.

Steiner azonban meglátta, hogy ebben a fiúban több van, mint amire jelenleg képes. Kitartóan és személyre szabottan készült a vele töltött tanulási időkre, amik eleinte egészen rövidek voltak, mivel a fiú nem bírt többet negyed óránál. Hogy mi volt Steiner titka, nem tudom (legfeljebb annyit, hogy hitt a gyerekben), de a fiatal két év alatt behozta az addigi lemaradását, és olyan szintre jutott, hogy iskolában folytathatta tanulmányait, majd orvos lett belőle.

Persze, nem mindig van ennyire látványos eredménye a gyermekben való hitünknek, de jó, ha tudjuk, még ilyen hatás is elképzelhető. A szülőségben hétköznapi, apró dolgokban jelenik meg, túllátunk-e azon, amit adott pillanatban mutat a csemete. Fontos, hogy milyen a hozzáállásunk, ami aztán meg fog jelenni szavainkban, döntéseinkben.

Egy óvónő fogalmazott úgy: a szülői szerepben megvan az a kettősség, hogy egyfelől tudom, most az a feladatom, a szükséges mértékben irányítsam a gyereket, – jó értelemben – tekintély legyek számára. Másfelől közben tisztában vagyok vele, az is lehet, hogy ő nagyobb, mint én. Például többre fogja vinni, vagy erkölcsi értelemben nő túl engem.

A cikk itt folytatódik!