Lélekbonbon, avagy így készülj a szülésre és az anyaságra!
Lassan közeleg a nagy nap… Vannak, akik egy előre megírt menetrendet követve élik meg a szülés előtti időszakot, és igyekeznek ezt a tervet pontosan tartani, mert ettől érzik magukat biztonságban. Vannak, akik mintegy energiabombaként dolgozzák végig a terhességük utolsó időszakát is, és a terv – ha egyáltalán akad -, akkor is csupán arról, szól, hogyha eljön az idő, akkor a munkát letéve már valóban csak az érkező csöppségre és önmagukra fognak koncentrálni.
Vannak, akik örömteli várakozással, vannak, akik félelemmel élik meg a terhességüket és a szülés előtti időszakot. Vannak, akik úgy érzik, a csöppség megérkezésével a család megszületését is ünnepelhetik, és vannak, akik – bármely oknál fogva – egyedül vállalják – egyedül kell, hogy vállalják – az anyaságot.
Sokan és sokfélék vagyunk. De egy biztos, utána már semmi sem lesz a régi. Először minden fenekestől felfordul, aztán meg még jobban! És hogy ezekhez a változásokhoz hogyan tudunk alkalmazkodni, az nagymértékben függ attól is, hogy mennyire tudunk felkészülni lélekben az anyaságra és magára a szülésre.
Nem tartom, és sosem tartottam hasznosnak, ha a szomszédasszony ismerősének a munkatársa által megélt terhességi-szülési sztorikat kell a lépcsőházi fordulóban odaadó figyelemmel végighallgatni egy kismamának. Mint ahogy a magazinok álom-anyái is elég nyomasztólag hathatnak, mivel a szülőszobából és a kiságy mellől többnyire hiányozni fog a photoshop, így a retusálatlan képek, a valóságot fogják tudni csak tükrözni. És ez így is van rendjén!
