Maggy, aki 52 ezer árván maradt gyermek anyja lett Burundiban
Marguerite Barankitse 1993-ban, a hutuk és tuszik közötti vérontások idején döntött úgy, hogy befogad néhány árván maradt gyermeket – 25 év alatt 52 ezerre nőtt az általa befogadott gyerekek száma. Két évvel ezelőtt el kellett menekülnie Burundiból, Ruandában folytatja munkáját.
„Afrikai Teréz anyának” is nevezik Marguerite Barankitsét, vagyis Maggyt rendíthetetlen hite és szociális elkötelezettsége miatt. Gyakorlatilag egy egész generáció felnövekedését segítette Burundiban, amikor a másik tiszteletére tanította őket a gyűlölet helyett, eszközöket és lehetőségeket adott a kezükbe ahhoz, hogy egészséges életük lehessen.
1993-ban kezdődött Burundiban a véres etnikai küzdelem hutuk és tuszik között, amelynek becslések szerint 300 ezer áldozata volt. Ez a szörnyű tragédia adta a kezdőlökést ahhoz a kezdeményezéshez, amelynek eredményeként Maggy több mint 50 ezer gyermeket indított útnak az életben.
Szülőfalujában, Ruyigiben alapította meg a Maison Shalom elnevezésű központot, amelyet aztán újabb befogadóházak követtek. A gyermekekért való küzdelmes munkájáért számos nemzetközi elismerést kapott, ugyanakkor sok ellenséget is gyűjtött azzal, hogy felemelte szavát az emberi jogok megsértése és a kormányzati visszaélések ellen. Burundi elnökének első számú ellensége lett, az államfő nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Két évvel ezelőtt Marguerite Barankitse ezért elhagyta hazáját, és Ruandába, Kigaliba költözött.
Itt sem vesztette el a hitét küldetésében: megalapította a Maison Shalom Ruanda szervezetet, amely több mint 50 ezer burundi menekültet segít Ruandában. A burundi kormány megtorlásként felfüggesztette a Maison Shalom Burundi működését, és befagyasztotta bankszámláikat.
Marguerite Barankitse egyike volt azoknak a nőknek, akik idén március 8-án, a nőnap alkalmából a Vatikánban a „Voices of Faith” („A hit hangjai”) rendezvény keretében tanúságot tettek életükről. Elmondta, hogy 1993 szörnyű őszén a tuszi etnikum tagjaként saját szemével látta, amint sok családtagját kivégezték, neki sikerült elmenekülnie. 1993. október 24-én a tuszik bosszújától tartó sok hutu az érsekségen talált menedéket, ahol Maggy titkárnőként dolgozott. Volt bátorsága ahhoz, hogy saját népe erőszakos tagjaival szembeszálljon. „Árulása” miatt azonban megverték, mezítelenre vetkőztették, és egy székhez kötözték, onnan kellett végignéznie, amint hetvenkét hutu barátját macsetével kivégezték.
„Végtelen nagy erőszak volt, teljesen elborzasztott. A vérengzés után néhány órával az áldozatok gyermekei előjöttek rejtekhelyeikről. Azt hittem, a többiekkel együtt ők is meghaltak, de túlélték a mészárlást, rettegtek, és a segítségemet kérték. Olyan volt ez számomra, mintha Isten válasza lenne. Eldöntöttem, hogy tovább kell élnem, értük” – mondta el tanúságtételében. Ők voltak Maggy első árvái, huszonöt gyermek. Azóta a Maison Shalom sok más nemzetközi szervezet, köztük a Caritas segítségével több mint 52 ezer gyermeket fogadott be, etnikai megkülönböztetés nélkül, és több mint 11 gyereket sikerült visszahelyezniük a családjaikhoz.
A cikk ITT folytatódik
