Magyar orvos forradalmasíthatja a rákgyógyítást

Akár áttörő jelentőségű is lehet az a rákgyógyításban használt új módszer, melynek kifejlesztésében egy magyar orvos, Dr. Dohán Orsolya is részt vesz. A rákos sejteket elpusztító új eljárásnak kevés mellékhatása van és magas a hatásfoka. Eddigi eredményeiket az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában publikálták, a doktornő a Családhálónak nyilatkozva azt mondta: évek múlva akár áttörésre is képesek lehetnek a rákgyógyításban.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 29. szabo.daniel

Akár áttörő jelentőségű is lehet az a rákgyógyításban használt új módszer, melynek kifejlesztésében egy magyar orvos, Dr. Dohán Orsolya is részt vesz. A rákos sejteket elpusztító új eljárásnak kevés mellékhatása van és magas a hatásfoka. Eddigi eredményeiket az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában publikálták, a doktornő a Családhálónak nyilatkozva azt mondta: évek múlva akár áttörésre is képesek lehetnek a rákgyógyításban.


Egyelőre kutatási fázisban van, ám az előzetes eredmények igen ígéretesek az eljárással kapcsolatban, melyet a New York-i Albert Einstein Egyetem kutatócsoportja – 2000 óta soraiban Dohán Orsolya  belgyógyász, endokrinológus, klinikai onkológus szakorvossal – fejlesztett ki.

Az eljárás rövid lényege, hogy a daganatba egy módosított transzportfehérje segítségével , mely a radioaktív jódot a sejtbe felvéve, ott koncentrálva erőteljes radioaktív sugárzást fejt ki, ezáltal elpusztítja a beteg szöveteket, míg az egészségesekben nem tesz kárt.

Érdekes, hogy maga az eljárás már 1945 óta ismert, és ma is sikerrel alkalmazzák rutinszerűen pajzsmirigy-daganatok kezelésére. Ebben az eljárásban radioaktív jódot juttatnak a daganatba, ahol az célzottan pusztítja el a daganatos sejteket. Más daganatok kezelésére azért nem használták sokáig, mert nem jöttek rá arra, vajon hogyan, miért szívja fel a daganatos pajzsmirigy a radioaktív jódot. Vagyis: nem volt ismert az a fehérje, mely a jód koncentrálását elvégzi.

Erre 1996-ig kellett várni, ekkor ismerték meg a fehérjét kódoló gént. Rájöttek, hogy génterápiás módszerekkel, virus vektorok alkalmazásával, bármilyen sejtbe bele lehet juttatni molekulát, illetve – ezt publikálták legutóbb a már említett szaklapban – rájöttek, hogy lehet módosítani is ezt a fehérjét úgy, hogy ne csupán radioaktív jódot, hanem más, erősebb radioaktív izotópot (perrhenatot) is képes legyen szállítani, mely még hatékonyabban tudja pusztítani a rákos sejteket.

Az eljárást jelenleg emlőrákos állatokon tesztelik sikerrel: a rák e nagyon agresszív formáját megszüntetni nem, de lassítani képes, vagyis óriási potenciál rejlik benne. Más kutatócsoportok prosztata-daganatban próbálkoztak ennek a fehérjének a használatával, szintén bíztatóan.

A mostani rákgyógyszerek csak megállítják a rákos sejtek növekedését, de amint a beteg felhagy a szedésükkel, újra terjedni kezdenek. A kemoterápia vagy a külső besugárzás pedig megöli ugyan a daganatos sejteket, de sajnos sok minden mást is: súlyos mellékhatásokkal kell számolni a használatuk során.

Ezért találták ki az ún. brachiterápiákat, melynek során a daganat belsejébe helyeznek el sugárforrást. Az egyébként szintén igen sikeres eljárásnak az a hátránya, hogy valahogy idegen testet, tűszerű eszközöket kell a szervezet belsejébe juttatni.

A kutatócsoport által tesztelt eljárás, mely kisebbíteni, akár eltüntetni is képes a daganatot, ezt a lépést is kiküszöböli: itt nincs szükség fém beültetésére, hanem csak a megfelelő fehérjét kell bejuttatni a megfelelő helyre. Ezt egyfajta vírus befecskendezésével oldják meg.

Most további nagyon alapos állatkísérletek következnek, utána lehet elkezdeni az első emberi kísérleteket, ekkor derül csak ki, hogy a pajzsmirigy-kezeléshez hasonlóan másutt is beválik-e a módszer. Mindenesetre nagyon bíztatónak tűnik, sok potenciál lehet benne, de addig nagyon sok ember nagyon sok munkája szükségeltetik még.