Magyarország: A szülések 40%-ánál alkalmaznak császármetszést
Miközben az otthonszülés és a háborítatlanság még mindig nem kap elegendő teret, a császármetszések száma hazánkban egyre nő.
A műtétek aránya 12 százalékkal nőtt 2011 és 2015 között, miközben a szülő nők átlagéletkora csak 0,3 évvel emelkedett – derül ki a Magyar Idők cikkéből.
“Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) gondozásában megjelent anyagban azt írják, hogy a magyarországi császármetszési arányok nemzetközi összehasonlításban is magasak, 8,5 százalékponttal haladják meg az EU-, 7,3 százalékponttal pedig az OECD-tagországok átlagát.”
Még egy érdekes adat:
“(…) miközben e műtétek leggyakoribb indikációja a fenyegető méhen belüli oxigénhiány, az elmúlt 40 évben a veleszületett agykárosodás előfordulása annak ellenére nem csökkent, hogy a császármetszések aránya a sokszorosára nőtt. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején még csupán a szülések 5 százalékában végezték.”
MTI Fotó: Ujvári Sándor
És hogy mi lehet az ok? Úgy tűnik, egyrészt a kényelem – na nem az anyáé… Egy császármetszés csak tizenöt percet vesz igénybe az orvos idejéből, egy természetes szülés viszont akár egy napot is. Tisztelet az orvosoknak, akik hajlandóak kivárni velünk azt a napot!
A másik ok pedig valószínűleg a félelem.
“Csákány M. György szerint nálunk az esetek nem kis hányadában azért döntenek a műtét mellett az orvosok, mert – mint fogalmazott – azért még senkit nem pereltek be, mert császármetszést hajtott végre, viszont az orvosi műhibaügyekben, főként ha egy gyermek károsodással jön a világra, általában perdöntő annak elmulasztása.”
Forrás: Pinterest
Tudjuk, hogy a siettetett, különböző módokon befolyásolt szülés nagyobb eséllyel vezet komplikációkhoz. Elvben tudjuk azt is, hogy a megfelelő körülmények és attitűd viszont segít, mégis ijesztően ritka hazánkban az otthonos környezet biztosítása – mint ahogy a szüléshez szükséges attitűd kialakítására való törekvés is.
“Egy alacsony stresszhormon-szintű, hatékony vajúdáshoz egy kényelmes, tompán megvilágított, barátságos hely szükséges, amely elősegíti, hogy kapcsolatba lépjünk az agyunk, tudatalattink primitív részével. A primitív agy felelős a normális szülési folyamat legsimább lezajlását elősegítő hormonális ár-apály beállításáért. A vajúdás alatti intimitás igénye közös bennünk és szinte valamennyi nőstény emlősállatban” – írja Ina May Gaskin, talán a leghíresebb bába.
Az intim tér hiánya – éppúgy, mint a természetben – képes megakasztani a szülés menetét. Talán elsőre meglepő, de egy durva stílusú, sürgető, ideges orvos megjelenése úgy hathat a vajúdó nőre, mint a vajúdó zebrára az oroszlán közelségének megérzése. Ahol nincs biztonság, ott nem lehet szülni. De mi történik ekkor a kórházban? Az orvos még idegesebb, az anya még frusztráltabb. És a vége – nagyon sokszor – császár.
De mi is ezzel a gond?
Gaskin felsorolja a – nem túl ismert – lehetséges veszélyeket: komoly vérzés, amely akár méheltávolítást is szükségessé tehet. A belek véletlen megsértése hashártya-gyulladáshoz vezethet, ez pedig béleltávolításhoz, vagy akár halálhoz. Megsérthetik a méh ütőerét, a húgyhólyagot és húgyvezetéket, akár a babát is. Fertőzés, sebgyulladás, tüdőembólia, akár bénulás is bekövetkezhet, a babánál pedig légzészavar, ha az anyát nem hagyták a műtét előtt vajúdni.
Meglepő ezeket olvasni? Szerencsére a legtöbb császármetszés súlyos mellékhatások nélkül zajlik le – amelyik meg nem, nem verik úgy nagydobra, mint egy otthonszüléses komplikációt.
Ez a dolog orvosokra eső része – megvan viszont a többieké is. A társadalmunké, amelyben még mindig általános a várandós anya ijesztgetése, a szülés túlélendő rosszként való emlegetése.
Mi a Családhálónál úgy gondoljuk, hogy a szülés igenis lehet diadalmas és gyönyörű élmény. És reméljük, egyre inkább tendencia lesz, hogy engedik annak lenni; a várandós anyák pedig elhiszik, hogy az övék is az lesz.
