Megszűnik a kézírásoktatás?

Amerikában már 42 államban nem kötelező 8 év fölötti gyerekek számára a kézírás-tanulás, hiszen úgyis okostelefonnal és számítógéppel felszerelkezve élik életük minden egyes percét. Az új, billentyűzet-párti irányzat ellenzői attól tartanak, hogy a gyerekek hamarosan már arra is képtelenek lesznek, hogy saját nevüket leírják. Vajon valóban bezárhatnak a papír-írószer boltok az Államokban?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. február 22. Gyarmati Orsolya

Amerikában már 42 államban nem kötelező 8 év fölötti gyerekek számára a kézírás-tanulás, hiszen úgyis okostelefonnal és számítógéppel felszerelkezve élik életük minden egyes percét. Az új, billentyűzet-párti irányzat ellenzői attól tartanak, hogy a gyerekek hamarosan már arra is képtelenek lesznek, hogy saját nevüket leírják. Vajon valóban bezárhatnak a papír-írószer boltok az Államokban?


Miközben a kézírás oktatása választható, fakultatív lett, a magas fokú gépelési készség alapvető elvárás a gyerekek felé. Elismert amerikai pszichológusok képesek olyanokat nyilatkozni, hogy bőven elég a gyerekeknek a saját nevüket leírni kézzel, minden más nyugodtan mehet mobilon, tableton, PC-n.

Az sms-ezés ma már a kommunikáció elsődleges formájává vált, főleg a fiatalabb generációk körében, ami nem csak a kézírás-készség radikális romlását, de súlyos nyelvrombolást is eredményezett. A tanárok arról számolnak be, hogy a kézzel írt szövegek is olyanok, mintha sms-ek lennének, ráadásul a legtöbb gyerek kizárólag nyomtatott betűkkel ír még akkor is, ha ceruzát, tollat használ, és a tanárok is kénytelenek így írni a táblára, máskülönben a diákok képtelenek elolvasni a szöveget.

Noha vannak még tanárok, akik szerint fontos lenne a folyóírás tanítása, esélyük sincs arra, hogy ezt gyakoroltassák a gyerekekkel, hiszen a legtöbb tanterv arra fókuszál, hogy “felkészítsék a gyerekeket a XXI. századra,” és úgy tűnik, a toll és ceruza használata nem tartozik bele ebbe a törekvésbe. Ami viszont kötelező, az a gépírás, amit minden harmadikos diáknak el kell sajátítania, hiszen, mire felsőbe kerülnek kizárólag gépelt formában fogadják el a házi feladatokat.

A kézírás és a gépírás között persze összehasonlíthatatlan egymással, hiszen egészen más készségeket fejleszt az egyik és a másik. A kézírás egyfajta alkotás, önkifejezés, ami sokkal komolyabb erőfeszítést és nagyobb koncentrációt igényel, mint a gépelés. Azonban a folyamat, úgy tűnik, visszafordíthatatlanná vált: a számítógépen és mobiltelefonon nevelkedett gyerekek megszokták a gyors, rövid szövegeket, a javítás lehetőségét, illetve a helyesírásprogramok használatát, amelyek segítségével nekik egyáltalán nem kell a helyesírási szabályokra figyelniük.

Számos kutatás során derült ki, hogy az agy sokkal kevésbé aktivizálódik gépelésnél, mint kézírásnál. Csakhogy, ez úgy tűnik, nem igazán érdekel senkit, márcsak azért sem, mert az amerikai tanárok nagy része is átállt egy ideje arra, hogy nyomtatott betűkkel ír papírra. Úgy tűnik, a folyóírás néhány éven belül hieroglifává, sőt, dekódolhatatlan szöveggé válik a legtöbb amerikai gyerek számára. Egy biztos: ők nem fognak a padláson illatos, szalaggal átkötött borítékcsomagokat őrizni első szerelmüktől. De talán lesz valahol egy pendrive-juk, vagy titkos adattároló fiókjuk, ahol sok-sok gigabyte-nyi romantikus üzenet várakozik – gépelve, élettelenül.

Érdekes ellentéte ennek a folyamatnak a kínai példa, ahol épp most kezdik növelni a hagyományos kézírás-órákat mind az általános, mind a középiskolákban. A digitális eszközök ugyanis egyrészről nagyon megkönnyítették az írást, másrészről pillanatok alatt elfeledtették az emberekkel a kézírás használatát, ami persze Kínában elképesztően bonyolult, viszont a kínaiak – legalábbis a felnőttek – elkeseredtek, amikor rádöbbentek: már nem tudnak írni.