„Merjünk az asztalfőre ülni” – Böjte Csaba nyitja az új apasorozatot

"A Kárpát-medencében nagyon sok kudarc érte a férfiakat, nagyon sok békát – két világháborút, Don kanyart, Doberdót, 1956-ot, kollektivizálást – lenyomtak a torkukon. A kudarc pedig mindenkit elbizonytalanít, elbátortalanít. Szükségük van sikerélményekre. Délelőtt a főnökkel, délután a feleséggel szkanderezni – persze, hogy unalmas" - mondja Böjte Csaba.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.

Az apák szerepe a családban címmel  előadás-sorozat indul útjára a Családbarát Újbuda program keretében, a Felelős Szülők Iskolája szervezésében. Az  öt alkalomból álló, ingyenes programsorozat első előadását Böjte Csaba ferences szerzetes tartja február 14-én 18 órakor. Az előadáson szó lesz atyai szerepekről, gondoskodásról, elvárásokról és megfelelésekről is. A kerekasztal-beszélgetésen Csaba testvérrel, Polus Enikő mentálhigiénés szakember, a Me-Se-Kő Alapítvány vezetője és Bedő Imre közgazdász, a Férfiak Klubja vezetője és Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője beszélget családon belüli szerepekről. Egy gondolatébresztő rövid beszélgetésre kértük őket.

A februártól májusig tartó előadássorozaton minden alkalommal új megközelítésből tárgyalják az apai szerepeket. Böjte Csaba testvér, több ezer árva „atyja” nyitja meg az „apa-sorozatot”, Az apák szerepe a családban címmel. Csaba testvért senkinek nem kell bemutatni. Közismert, hogy nézeteiben mindig nagy hangsúlyt kap a család egysége és megtartó ereje, a lelki egészség, az egyéni és nemzeti önazonosság, az érzelmi intelligencia.

2018-ban, a családok évében különösen időszerű az apai szerepekről beszélni. Mi lenne a legfontosabb, amit ennek kapcsán üzen a családoknak, az édesapáknak?

Böjte Csaba: A korom alapján nekem már nagyapának kellene lennem, de másként alakult az életem. De ha már kérdeznek, merészkedek megszólalni az apai feladatokról is. Van ezzel kapcsolatban egy nagyon szép élményem. Az egyik tanév végén történt, már nagyon fáradtak voltunk. Az utolsó szentmise után bementünk a dévai gyermekotthon ebédlőjébe. Ott volt vagy 300 gyermek. Párolgott a finom húsleves, és én odaálltam az asztalfőre. Nagy csend lett hirtelen, és én megáldottam a betevő falatot. Utána leültem és elkezdtek potyogni a könnyeim.

Az örömtől kezdett el sírni?

Böjte Csaba: Igen, mert hihetetlenül jó érzés volt az asztalfőre ülni és „családfőként” gondoskodni ennyi gyermekről. Ez egy olyan tiszta öröm, egy olyan felemelő boldogság, amit nagyon szeretnék megosztani minden férfival. Isten mindannyiunk számára felkínálja azt az örömet, hogy merjünk az asztalfőre ülni, merjünk a családunkról gondoskodni, atyja lenni a közösségünknek. Ez egy csodaszép hivatás, feladat, adja Isten, hogy minél többen megtapasztaljuk, megérezzük, és a magyar nők mellett legyenek ott a férfiak, férjek, akik szeretettel és jósággal gondoskodnak az ők szeretteikről. Ahogy mondani szoktam, merjenek magokat ültetni: merjenek párt választani, amellett kitartani, és közösen gyermeket vállalni.

És mi az a legfontosabb segítség, amire szükségük van ahhoz, hogy ezt megtegyék?

Böjte Csaba: A Kárpát-medencében nagyon sok kudarc érte a férfiakat, nagyon sok békát – két világháborút, Don kanyart, Doberdót, 1956-ot, kollektivizálást – lenyomtak a torkukon. A kudarc pedig mindenkit elbizonytalanít, elbátortalanít. Szükségük van sikerélményekre. Délelőtt a főnökkel, délután a feleséggel szkanderezni – persze, hogy unalmas. Azt gondolom, hogy nemcsak a nőknek esik jól, ha megdicsérjük őket – a munkájukat, a frizurájukat, a ruhájukat – hanem a férfiaknak is. Biztatnék ezért minden nőt, lányt és asszonyt arra, hogy vegye észre a mellett álló férfit, annak munkáját, merje megdicsérni őt. Tudjuk jól: ha nem is teljesen igaz az a bók, akkor is nagyon jól esik. Nagyon sok múlik tehát a női családtagokon. Hiszen a Kárpát-medence újjászületése férfiak nélkül nem fog sikerülni.

A bejegyzés itt folytatódik.