Meztelen várandósság a címlapokon

Amikor 1991 augusztusában Demi Moore egy szál gyémántgyűrűben, hatalmas pocakkal jelent meg a Vantiy Fair címoldalán, sejteni lehetett, hogy a fotó nagy port kavar majd. Moore volt ugyanis az első celeb, aki anyaszült meztelenül vállalta várandósságát. Mit akart közölni akkor a fotó, és vajon mit közvetítenek húsz évvel később a ruha nélkül pózoló sztár-kismamák?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. szeptember 17. Paulik András

Amikor 1991 augusztusában Demi Moore egy szál gyémántgyűrűben, hatalmas pocakkal jelent meg a Vantiy Fair címoldalán, sejteni lehetett, hogy a fotó nagy port kavar majd. Moore volt ugyanis az első celeb, aki anyaszült meztelenül vállalta várandósságát. Mit akart közölni akkor a fotó, és vajon mit közvetítenek húsz évvel később a ruha nélkül pózoló sztár-kismamák?


Az Annie Leibovitz készítette Moore-felvétel eredeti célja az volt, hogy hadat üzenjen egy, a karcsúság fontosságát szélsőségesen dicsőítő kultúrának. A fénykép fogadtatása azonban egészen más irányt szabott a témának. Voltak, akik felháborodottan beszéltek a celebek, illetve az anyák szexuális tárgyiasításának veszélyéről, míg mások a művészet csúcsának tartották Leibovitz művét, sőt, egyesek Boticelli híres festményét, a Vénusz (újra?)születését látták megjelenni a képben. Sokan a szépség és a büszkeség szimbólumának tartották a meztelenül vállalt anyaságot, de voltak olyanok is, akik bojkottálták azt a bizonyos augusztusi számot, vagy tüntetően papírba csomagolták a magazint, úgy, ahogy a pornóújságokat szokás. Maga Demi Moore érthetetlennek tartott minden olyan véleményt, amely bármiféle morális szempontból kifogásolta a fotót, és “egészséges feminista állásfoglalásnak” titulálta a meztelen várandósság ábrázolását. (Demi Moore-t és másokat nézzen meg várandósan a címlapokon itt!)

Természetesen a sok negatív kritika ellenére Demi Moore-nak rengeteg követője akadt, azonban, mint a celebvilágban annyiszor, most is sikerült átesni a ló túloldalára. Trend, sőt, szinte követelmény lett, hogy az addig minden feleslegesnek vélt dekagrammtól iszonyodva szabadulni kívánó nők várandósságuk tényéről és annak előrehaladtáról rendszeresen informálják a nagyközönséget, és lehetőleg minél kevesebb ruhában, vagy teljesen meztelenül pózoljanak a kamerák előtt. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, ha valaki boldog, és büszke kismama, és megmutatja, hogyan gömbölyödik egyre jobban a pocakja. Mindezt lehet ízlésesen, még akkor is, ha nem takarja ruha. Ha azonban megnézzük az elmúlt néhány évben megjelent fényképeket, és összehasonlítjuk a Demi Moore-fotóval, hatalmas a különbség. A Vanity Fair címlapján egy olyan nő látszik, aki egyszerűen megmutatja az anyaságot egy, húsz évvel ezelőtt még talán sokkoló, de egyáltalán nem erkölcsromboló, vagy szégyellnivaló módon. Ezzel szemben a mostani celeb-kismamák közül nagyon sokan – tisztelet  a kivételnek – egészen mást közvetítenek: a szándékosan kivillanó idomok, a csábos tekintetek, a smink és az ékszerek mindenről szólnak, csak a lényegről, a várandósságról, az anyaságról nem. Ezekről a képekről inkább az jut eszünkbe, hogy ezek a nők továbbra is úgy lépnek nyilvánosság elé, hogy elsősorban a férfiközönségek célozzák, mint elérhetetlen, szexuálisan vonzó és tökéletes nők, akik átmenetileg hatalmas hasat növesztettek (mivel mellesleg anyai örömök elé néznek), és így most éppen a “legkívánatosabb kismama” címért versengenek. Christina Aguilera, Mariah Carey, Britney Spears csak néhány a sok név közül, akik esetében a gyermekvárás során készült fotók elsősorban magamutogatásnak tűnnek, és csak kevesen úsznak szembe az árral úgy, mint Victoria Beckham, aki nem vállalta a ruha nélkül történő fotózást, amíg gyermeket várt. “Nem tartozom azok közé a kismamák közé, akik meztelenül mutogatják a hasukat. Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy kisbabánk fog születni, de nem fogom levenni a ruháimat. Hogy hogy nézek ki várandósan, az csak a férjemre és rám tartozik” – nyilatkozta. (További pózolók itt nézhetők meg!)

A születendő kisbabák tehát az esetek nagy többségében teljesen háttérbe szorulnak, és ezt az érzésünket csak erősíti az a tény, hogy milyen iramban, és micsoda energiabefektetéssel fogynak vissza ugyanezen celebanyukák 36-os ruháikba mindössze hetekkel a szülés után. Kate Hudson  például nagyjából harminc kilót hízott várandóssága alatt, és ezt a pluszsúlyt szó szerint néhány hét alatt adta le, mivel a lehető legsürgősebben akarta visszanyerni eredeti alakját a Skeleton Key című film forgatására. Szerencsére a szoptatás az egyik legjobb karcsúsító eszköz, de a legtöbb celebanyuka a szoptatást különböző fogyást elősegítő étrendekkel, valamint sok-sok edzéssel kombinálja. Kate Hudson, Jennifer Lopez, vagy Heidi Klum hetente hat nap tornáztak fogadott személyi edzőjükkel, és egy elvonókúra szigorúságát megszégyenítően vonták meg maguktól a kalóriákat, néha olyan szélsőségekbe esve, mint Jessica Alba, aki naponta mindössze 1700 kalóriányi táplálékot engedélyezett magának, és 600 kalóriát égetett el az edzések során. Elgondolkodtató, hogy miért kell ennyire természetellenesen gyorsan megszabadulni a kilóktól, nem beszélve arról, hogy a szoptatós anyák kisbabái számára mennyire jó, ha édesanyjuk aránytalanul keveset eszik, amihez képest ugyanannyira aránytalanul kemény fizikai munkát végez, és közben feltehetően stresszel is, hogy vajon sikerül-e eredeti alakját adott időn belül visszanyernie?

Valószínűleg ilyen gondolatok motoszkálhattak Bonnie Crowder fejében is, akinek egy szép napon elege lett a szülés után is tökéletes alakú nőideálból, és létrehozta a www.theshapeofamother.com (egy anya alakja) közösségi honlapot, ahol bárki megtekinthette Crowder szülés előtti és utáni alakját, őszintén vállalva a visszamaradt kilókat, a lógó hasat, a striákat és a megereszkedett melleket. A honlap hatalmas sikert aratott: az anyukák a világ minden táján vérszemet kaptak és több ezer fotót töltöttek hasonlóképpen nem tökéletes, de őszintén válllalt testükről. “A szülés utáni női test társadalmunk egyik legrejtegetettebb titka. Csupán a tökéletes szülés utáni alakot tartjuk elfogadhatónak, minden mást elrejtünk ruháink alá. A sírás kerülget, ha erre gondolok” – vallja Crowder. És valóban: mi szégyellnivaló is van abban, hogy miután kihordtunk egy, két, három, vagy még több gyereket, majd életet adtunk nekik, nem úgy nézünk ki, mint húszévesen?